Utólag könnyű okosnak lenni...

2017. április 20. 16:43 - Al

"Valami zöld közeledik" - így menekültek a munkások a klórgáz elől

chlo1.jpg

Akik elszaladtak, azokat utolérte a klórgáz, akik autóval menekültek, azok túlélték. Az Avondale Mills dolgozói egyszer csak azt vették észre, hogy egy zöld felhő keríti be őket. Nem tudták, hogy klórt szállító tehervonat ütközött a közelben...

 2005, január 6. Az eddig ismert legsúlyosabb klórmérgezést okozó ipari katasztrófa napja. Dél-Karolinában, Graniteville település közelében ezen a hajnalon egy ipari vágányon klórt szállító tehervonat ütközött egy parkoló vasúti szerelvénnyel. A vonaton 2 fő tartózkodott: a vezető, Chris Seeling, és a munkatársa, William Wright. Az ütközést szerencsésen túlélték, de a tartálykocsik, amelyekben klór volt, felborultak, így 60 tonna anyag került a légtérbe, és rögtön elkezdődött a halálos gáz képződése. Seeling és Wright a nagy felhőben elveszítették egymást szem elől: utóbbinak sikerült segítséget találnia és kórházba jutnia, míg előbbi a helyszínen életét vesztette. 

chlo6.jpg

Az ütköző vonatok

A kisikló szerelvény kidöntött egy fát, ami két közeli autóra esett rá. Az egyik sofőrnek sikerült elmenekülnie, de a másik több órára csapdába esett saját járművében, míg végül a hatóságok kiszabadították.

2 óra 40 perckor az Avondale Mills textilgyár dolgozói hatalmas fémes csattanást hallottak, amiből rögtön vonatbalesetre következtettek. Közben egy dolgozó a mosdóban arra lett figyelmes, hogy "valami zöld" dolog tart a malom felé. Hamar rájöttek, hogy valami nagy baj van, kiabálva figyelmeztették egymást. Összesen 400 fő tartózkodott ekkor a gyárban, többségük azonnal a parkolóhoz rohant. 

chlo7.jpg

Így néz ki egy klórgáz felhő.

"Próbáltuk kinyitni a kaput, hogy a kocsijainkhoz juthassunk."

 

- emlékezett vissza Michael Reed, az egyik munkás. Ez azonban nem ment könnyen, és közben a zöld felhő már egészen körülvette őket. A munkások a földre feküdtek, ami a lehető legrosszabb döntés volt, mivel a klórgáz nehezebb a levegőnél, így a földhöz közel a legtöményebb. Végül azonban az egyikük hozzájutott a kocsijához, amibe gyorsan beszálltak, és elhajtottak.

John Laird és  Charles Shealey azonban nem bírták ezt kivárni, ők inkább futva menekültek a közeli erdőbe. Később itt találták meg a holttestüket.

chlo2.jpg

Az ütközés helyszíne...

chlo3.jpg

...és a környék

Gary Spires épp egy textilfestő géppel dolgozott, amikor két munkás mellette hányni kezdett. Hirtelen azt vette észre, hogy ő maga is fuldoklik, ezért rohanni kezdett a parkolóba, kettesével-hármasával véve a lépcsőfokokat. 

"Miután beültem a kocsimba, áthajtottam a parkolón. Olyan volt, mintha hóviharba keveredtem volna. Még az utat sem láttam."

- emlékezett vissza később. A gyárból összesen 5 munkás vesztette életét. Ezenkívül halálos dózist lélegzett be egy quebeci kamionsofőr is, aki épp a járművében aludt a baleset időpontjában és egy granetville-i lakos, aki a sínek mellett lakott. Hónapokkal később halt bele a sérüléseibe egy férfi, aki az ütközés után hajtott végig autójával a helyszínen, és meghalt a klórt szállító tehervonat vezetője is.

chlo5.jpg

Munka az Avondale Mills gyárban

A katasztrófa után 5400 embert telepítettek ki a környékről 2 hétre, míg szakértők megtisztították a baleset helyszínét a mérgező anyagoktól. 250 ember szorult orvosi kezelésre.

Mint a nyomozás után kiderült, a mellékvágányon parkoló vonat dolgozói elfelejtették átállítani a váltót, miután éjszakára otthagyták a szerelvényt.

chlo4.jpg

A katasztrófa okai

Ezért rohant bele a hajnalban érkező tehervonat, ami egyébként a megengedettnél nagyobb sebességgel haladt.

A baleset után a textilgyár, amely az 1800-as évek óta a város fő munkáltatója volt, bezárt. Mintegy 1000 fő vált így munkanélkülivé, és Graniteville gyakorlatilag szellemvárossá vált.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://iparikatasztrofak.blog.hu/api/trackback/id/tr5012440309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Utólag könnyű okosnak lenni...