Utólag könnyű okosnak lenni...

2017. július 27. 19:19 - Al

A meztelen láng - Ausztrália szégyene

illa8.jpg

115. évfordulújához közeledik a 96 ember életét követelő Mount Kembla katasztrófa. A 2009-es tűzvészt leszámítva Ausztrália azóta sem látott ilyen szörnyű tragédiát. 

1902 július 31-én George Bertram Adams korai reggelijét befejezve megölelte fiatal feleségét, és sietetve indult a Mount Kembla szénbányába, hogy reggel 6 órára munkába állhasson. A 23 éves George és a 18 éves Jane egy éve voltak házasok, most várták első gyermeküket. A Sydney-től délre eső Illawarra régióban sokan reméltek a szénbányászattól biztos megélhetést, hiszen szénben gazdag hegylánc vonult végig a vidéken. 

illa1.GIF

Ausztrália szénben gazdag partvidéke - katasztrófák helyszíne

illa2.jpg

A környék ma

Ebben a térségben történt 15 éve a kontinens legnagyobb bányakatasztrófája is, Bulli városa mellett. A szénbánya mélyén egy nem rendeltetésszerűen használt bányászlámpa berobbantotta a metángázt, és 81 ember veszett oda a robbanásban. A romok alól egyetlen fiút sikerült kimenteni élve. A szénbányászok körében bevett szokás volt, hogy a sisakjukra szerelt lámpáról a biztonsági borítást eltávolították, mert a meztelen láng sokkal több fényt adott a sötét tárnákban. Azzal nem nagyon foglalkoztak, hogy a robbanás veszélye így sokkal nagyobb, főleg, hogy

a bányatulajdonosok azzal bíztatták munkásaikat, hogy az illawarrai bányák biztonságosak, mivel nem, vagy alig képződik bennük metángáz.

illa4.jpg

Mount Kembla

illa3.JPG

Ösvények a hegyre

illa15.jpg

A bánya alaprajza

Jó, ha nem is mindegyik, de a Mount Kembla szénbánya bizonyosan. Ezt tartották a környék legbiztonságosabb bányájának, annak ellenére, hogy a szellőzőrendszere elavult volt, és bizonyos ellenőrzéseket is elmulasztottak elvégezni. És persze itt is meztelen lánggal világítottak a bányászok, hiszen ha nincs gáz, nem kell semmitől sem tartani. 

illa5.png

A Mount Kembla szénbánya

Azonban délután 2 óra után akkora robbanás rázta meg a környéket, amit 11 kilométerrel odébb, Wollongong városában is éreztek. Jane Adams kétségbeesve rohant a bányához a többi környékbelivel együtt, próbálva megőrizni a lélekjelenlétét, hogy ne járjon úgy, mint számos kismama, akik a sokk hatására elvetélték gyermeküket. 

adams.jpg

George és Jane Adams

A közelben lakó nyugalmazott bányász, William Stafford éppen az udvarában tartózkodott, és egy legalább 12 méter magas tűzcsóvát látott fellobbanni a bánya bejáratánál. Másfél kilométerre a bányától két munkás épp a bánya mérlegét ellenőrizte, amikor a mérőhelyiséget az aknából feltörő, hatalmas tűzgolyó robbantotta szét.  Stafford szomszédja, egy Harry Ramsey nevű farmer szintén tekergőző vörös lángról számolt be később - ami mind gázrobbanásra utalt. 

illa13.jpg

A tragédia helyszínén

Az emberek minden lehetséges köüzlekedési eszközön siettek a környékre, hiszen mindenkinek dolgozott rokona a bányában. A helyszínre érkezve azzal szembesültek, hogy az irodák, mérnöki helyiségek, különböző épületek helyén romhalmazok álltak. A bánya bejáratát több tonna törmelék borította. 

illa7.jpg

Minden összeomlott

Érdekes módon a 11 kilométerre elható robbanást a föld mélyében, a 6-os aknában nem érzékelték. Az egyik művezető, Mat Frost hívta fel David Evans igazgatóhelyettes figyelmét arra, hogy az 1-es aknában valami baj történt. A két férfi a légaknához sietett, hogy az ajtókat kinyitva kiengedjék a gyilkos füstöt a bánya mélyéről. 

kmt_1.png

A 6-os aknában 90 bányász tartózkodott. Közülük 70 úgy döntött, Evanst és Frostot követve egy használaton kívül helyezett, régi járaton keresztül próbálnak meg a felszínre jutni. 3 óra menetelés után épségben kijutottak, köztük George Adams is. Az a 20 ember, aki inkább egyedül akart boldogulni, mind a szénmonoxid áldozata lett. 

report.jpg

A balesetről készült jelentés. Vaskos.

Henry MacCabe, Wollongong korábbi polgármestere szintén a helyszínre sietett. 15 éve Bulli katasztrófájánál központi szerepe volt a mentésben, és most is segíteni akart. Rövidesen egy társával együtt a mélyben keringő mérges gázok áldozata lett. Evans eközben folytatta a mentést, egészen hajnali 2 óráig. A katasztrófának 96 áldozata volt, bár egy bányász csak egy év múlva halt bele súlyos sérüléseibe. A temetést gyorsan el kellett végezni, mert se elegendő koporsót, se halottasházat nem tudtak biztosítani a tetemek számára. A szenesvagonok ezúttal nem szénnel, hanem halottakkal megrakodva futottak a síneken.

rajz2.jpg

Vázlat a helyszínről.

Egyetlen fiú holttestét nem sikerült megtalálni a mélyben. Az apja még 2 évig folytatta a keresést a bánya mélyén, majd elkeseredésében a tengerbe vetette magát.

illa16.jpg

Frank Dungey zsebórája megállt a robbanás pillanatában. Ma múzeumban őrzik.

A katasztrófát követő vizsgálat 22 napig tartott, és 28 tanút hallgattak ki. Arra jutottak, hogy a bányászok halálát szénmonoxid okozta, ami akkor szabadult fel, amikor az aknában levő szénpor berobbant az egyik bányász lámpájának meztelen lángjától. Egy újabb vizsgálat után a bánya vezetőjét 1 évre eltiltották munkájától,

rajz.jpg

Mt Kembla Coal Mining Company elnöke, az emberbartát, buzgó metodistaként számon tartott Ebenezer Vickery egyetlen alkalommal sem látogatott a helyszínre. Jobbkezének, Dr. Robertsonnak parancsba adta, hogy mindenáron el kell kerülni, hogy bármiféle felelősséget hárítsanak a vezetőségre a történtekért. Robertson, aki maga is majdnem odaveszett a szerencsétlenségben, készséggel segített. Robertson honosította meg azt a teóriát, hogy a bánya tetejének beomlását valójában nem robbanás, hanem egy szélroham okozta. 

eben.jpg

 Ebenezer Vickery, a társaság elnöke

Vickery szándékainak megfelelően a vizsgálat felmentette a bánya vezetését, és semmiféle kártérítést nem kellett fizetni az áldozatok után. Az özvegyeken és a 14 év alatti árvákon kívül így senki nem kapott semmit - el lehet képzelni, micsoda nyomort okozott mindez egy olyan vidéken, ahol teljes családok a bányában dolgoztak. A bányát 2 hónap múlva már újra is nyitották, és bármilyen megdöbbentő, tovább használták a szellőztető rendszert, amit a vizsgálat veszélyesen elavultnak talált, 1925-ig. A bányászlámpák kockázatos használatának gyakorlatán sem változtattak egészen a '40-es évekig. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://iparikatasztrofak.blog.hu/api/trackback/id/tr2312694511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Utólag könnyű okosnak lenni...
süti beállítások módosítása