30 éve történt a csernobili atomkatasztrófa. Maga Csernobil valójában csak a hatalmas atomerőműnek adott helyet, a felrobbant atomerőmű dolgozói és családjaik a közeli Pripjaty városkában éltek. Az akkori viszonyokhoz képest nagyon is modern, gazdag, mutatós és kényelmes települést direkt az ő kedvükért hozták létre, hogy a szovjet atom szorgos munkásai semmiben ne lássanak hiányt. 

Pripjaty 1970-ben, amikor még nem is álmodtunk Csernobilról.

Azután 30 éve egy borzasztó napon végzetes hiba történt. Miután felismerték a tragédia mértékét, egy Ukrajnából Fehéroroszországba is átnyúló, nagy kiterjedésű "zónából" kitelepítették a lakosokat. A több mint tucatnyi települést tartalmazó veszélyes területet először a természet vette újra birtokába, majd a sugárzás veszély csökkenésével a turisták. És velük jelent meg napjaink egyik legabszurdabb műfaja: a Csernobil szelfi. Az igazi vademberek sportja.

Pripjatyi háztető, impozáns kilátással

Piknik az atom sújtott területen

2014 szilvesztere: elszánt orosz hülyegyerekek Pripjatyban ünnepelnek. A fiúk "stalkerekre" vadásztak, de egyet sem találtak.

A Tarkovszkij kultfilmet ihlető regény halálos zónákban kóborló szerencsevadászokról, "stalkerekről" szól.

A parti utóhatása

A legtöbb csernobili albumon feltűnik az elhagyatott pripjatyi vidámpark sárga óriáskereke

Naná, ezt sem lehet kihagyni!

Terpeszkedés a háztetőn.

Az igazi szellemvárosban évről-évre egyre több fiatal jelenik meg, akik nem érzik elég belevalónak magukat, ha nem fényképezkednek a kihalt pripjatyi utcákon és házakban.

A katasztrófa legközvetlenebb túlélőivel egyébként Szvetlana Alekszijevics, az idei irodalmi Nobel-díj fehérorosz nyertese készített interjúkötetet, amelyek sokkal megrendítőbbek az idegesítő fotóknál, Csernobili ima címmel.

Ha érdekelnek az ipari katasztrófák, a munkavédelem és a jó bakancsok, LÁJKOLJ MINKET a Facebookon!