Utólag könnyű okosnak lenni...

2017. május 24. 16:37 - Al

Tűzlépcső a semmibe

foy18.jpg

Az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb tűzesete egy vadonatúj chicagoi színházban történt. Mindössze néhány perc alatt több mint 600 néző vált a lángok martalékává borzasztó körülmények között, miközben a színpadról egy elefántnak maszkírozott férfi próbálta csitítani őket.

foy5.jpg

Az Iroquis, "a Keleti part legszebb színháza"

"A gyerekek nem hagyhatják ki a Mr. Kékszakállt!" - hirdették a plakátok Chicago szerte 1903 karácsonyi szünetében. Már hogy is hagyhatták volna, mikor a musical egyik címszerepét a kor legnépszerűbb komédiása, Eddie Foy alakította. December 30 délutánján a város tehetős családjainak gyerekei anyukáikkal együtt özönlöttek a délutáni matinéra. A színház dugig volt, még állójegyeket is árultak, hogy a legtöbbet hozhassák ki a műsorból.

"Még soha nem láttam ennyi gyereket és nőt színházi előadáson"

 

- futott át Eddie Foy fején, ahogy a színpadról végignézett a közönségen. Pedig a 47 éves színész gyerekkora óta forgott színházi körökben. Valóban rekordszámú néző: vagy 2200, nagyrészt kiskorú volt jelen a vadonatúj, gyönyörűszép Iroquis Theatre előadásán. Ezzel jócskán meghaladta saját kapacitását is, ami hivatalosan 1724 fő volt. Az épületet mindössze egy hónapja, novemberben adták át, és amellett, hogy mindenhol dicsérték a szépségét - egyenesen azt írták, hogy a Keleti part legszebb színháza- , az összes plakáton tűzbiztosként hirdették. Utóbbi momentum fontos volt a publikum számára, hiszen az emberekben még élénken élt az ausztriai Ringtheatre 1881-es tragédiája, amikor 449 ember veszett oda tűzvészben.

foy1.PNG

Eddie Foy gyermekeivel, pár nappal azelőtt, hogy Chicagoba utazott volna a Mr. Bluebeard premierjére

foy3.jpg

Miss Bonnie Magin, a főszereplő

Azt nem tudni, mire alapozták, hogy az Iroquis tűzbiztos. A Fireproof Magazine még az építkezés alatt terítékre vette az épület hiányosságait. A chicagoi tűzoltóság kapitánya a megnyitó előtt látogatott el a színházba, és

meglepődve tapasztalta, hogy nincsenek tűzjelző berendezések, nincs telefon, az épületben nincs víz.

foy16.jpg

A színház alaprajza

Az észrevételeivel nem tudott hová fordulni, mindenhol azt a választ kapta, hogy az épületnek van tűzrendésze, és az ő hatáskörébe tartoznak ezek a kérdések. Pedig ez még csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen ráadásul a színháznak egyetlen bejárata volt, az sem túl széles, a két karzatra pedig egyetlen lépcső vezetett fel.

A vészkijáratok egy részét zárva tartották, de amelyeket nem, azok is befelé nyíltak.

foy17.jpg

Az Iroquis oldalnézetből

A Mr. Kékszakáll második felvonása közepén a nézőtér teljesen elsötétült, hogy minden szem az "In the Pale Moonlight" című dalba belekezdő énekesekre szegeződjön, akiket éles fénnyel világítottak meg. Ebben a pillanatban az egyik lámpából egy szikra pattant ki, ami lángra lobbantott egy közeli függönyt.

Az énekesek mindent láttak, de a szemük se rebbent.

foy13.jpg

A pillanat, amikor kipattant a szikra. 

foy20.jpg

Így festett a színpad és a nézőtér, amikor felcsaptak a lángok.

Gyakorlott színházi munkásként sok ilyen esetet átéltek már: tudták, hogy azért van a személyzet, hogy az ilyesmit megoldják. Most azonban nem ez történt: míg a zenekar játszott, és a színészek rendületlenül táncoltak, a lángok egyre feljebb kúsztak. Az egyik technikus egy akkoriban népszerű szert, a Killyfire nevű port szórta a lángokra, de azok már a mennyezeten lévő díszítést nyaldosták.

foy14.jpg

Eddie Foy így festett a musicalben

Eddie Foy közben az öltözőjében készülődött, hogy rövidesen elefántként lépjen a színpadra. Meghallva a baljós hangokat kirohant, hogy megkeresse kisfiát, Bryant, akit a színpad mellett ültetett le egy székre, mivel már nem jutott neki hely. Foy az utolsó pillanatig próbálta beprotezsálni teljes családját az előadásra: feleségét és 7 gyerekét, akik közül a legkisebb mindössze 3 hónapos volt. A színházba érve azonban el kellett küldenie őket, akkora teltház volt. Csak az egyik fiát vitte magával, akit most sietve az egyik kollégájára bízott, majd ő maga a lángoló színpadra lépett. Olyan megnyugtatóan próbált beszélni, ahogy csak tudott:

"Hölgyeim és uraim! Nincsen veszély, ne izgassák fel magukat! Nyugodtan hagyják el a nézőteret!"

 

- ismételte Foy rendületlenül. Közben minden egyes mondat után hátrafordult, hogy a technikusoknak kiabáljon: "Eresszétek le a függönyt! Eresszétek le a függönyt!" A színpadon kialakuló tűzeseteket ugyanis egy leereszthető, azbeszt tűzvédelmi függöny hivatott megfékezni. Az Iroquis-ben azonban túl magasra fel szokták húzni, hogy ne zavarja a látványt, ettől viszont a függöny beragadt, és nem lehetett leengedni. Most is ez volt a probléma.

foy11.jpg

Ez maradt a nézőtérből

Az olajfestmények és különféle dekorációk darabjai lángoló napalm bombaként kezdtek lehullni a mennyezetről a színpadra és a nézőtérre.

 

Ekkor már nem volt kétséges, hogy komoly a helyzet. A színészek és a technikusok elkezdtek menekülni az öltözők felé. Ahogy kinyitották a hátsó kijáratot, a betörő jeges szél még jobban felszította a lángokat. Más színházi dolgozók a színpad nyugati oldalán lévő ajtóhoz tódultak, az azonban befelé nyílt. Ne feledjük, hogy nagyszabású musicalről volt szó, csak a színészek 38-an voltak, amihez még hozzájönnek a statiszták és a kisegítő személyzet. A tömeg nyomta az ajtót, így azt lehetetlen volt kinyitni. Az ajtónak feszülő színészeket egy vasúti mérnök mentette meg, akinél ott volt néhány szerszám, amelyekkel gyorsan ki tudta feszegetni az ajtót.

foy4.jpg

A bezárt ajtók egyike, aminél sokan meghaltak.

A háttér hatalmas robajjal a színpadra dőlt, amitől teljes lett a pánik. "Hagyják el a nézőteret! Lassan hagyják el a nézőteret!" - próbálta meg az elefántnak öltözött Foy vezényelni a megvadult tömeget. Közben továbbra is az azbesztfüggönyért kiabált, de a technikusok már elmenekültek. Végül a függöny magától leszakadt, de már semmi hasznát nem látták.

foy8.jpg

Megperzselt székek.

Valaki közben kinyitotta az északi falnál lévő nagy, kétszárnyú ajtót is, amit többnyire csak díszletnek használtak. Ekkor

a nagy tömegben beáramló hideg levegő hatására egy gigantikus tűzgömb jött létre, amely először a földszinti nézőteret perzselte fel, majd pillanatok alatt 15 méter magasra emelkedett.

foy9.jpg

Romok.

A zenekari térben már csak 6 zenész volt, akik Foy kérlelésére rendületlenül játszottak, hogy ezzel is próbálják megelőzni a pánikot. Ez azonban most már lehetetlen volt. A színész még egyszer utoljára felnézett a balkonra.

"A szemem végigfutott azon a tengernyi megzavarodott, agonizáló kisgyereken a balkonon és a karzaton."

 

-emlékezett vissza később a bírósági meghallgatáson. Ezután először az alagsorba, majd onnan egy csatornát követve az utcára menekült.

foy2.jpg

Tülekedés a színház előtt, 16:00 körül, a tűzvész után.

A pánikszerűen menekülő nézőknek több akadály is útját állta. Szokásban volt, hogy azokat, akik olcsóbb, állójegyet vettek, a jegyszedők egy kis vaskapuval zárták be a felvonások alatt, nehogy a sötétben a folyosón át a karzatokra szállingózzanak, és leüljenek az esetleg üresen maradt helyekre. Mivel senkinek sem jutott eszébe ezt a kaput kinyitni, a folyosó felé rohanó tömeg csapdába esett.

Itt haltak meg a legtöbben, mivel az emberek agyonnyomták egymást, vagy megfulladtak a mérgező gázoktól.

foy6.jpg

Vizsgálat a katasztrófa után

A helyzetet súlyosbította, hogy nem volt biztonsági világítás: amint az elektromos rendszer összeomlott, minden sötétségbe borult, az üres színpadot kivéve.

foy15.jpg

A The Chicago Daily Tribune címlapja másnap

A karzaton lévők egy része a lépcső felé próbált meneküni, mások azonban megtalálták az északi falon lévő vészkijáratot. Itt érte őket a keserves csalódás: a keskeny, jégtől csúszós tűzlépcső befejezetlen volt! Nem volt más választásuk, mint leugrani a mélységből - a biztos halálba. Az első mártírok földön heverő testei azonban megmentették a később leugrók egy részét, akik már kevésbé törték össze magukat. A szomszédos Northwestern University néhány hallgatója felfigyelt a katasztrófára, és létrákkal siettek a helyszínre, illetve a háztetőről rögtönzött pallókkal próbáltak menekülési útvonalat biztosítani.

Az emeleten voltak kisebb vészkijáratok is, ezek azonban zárva voltak. A kétségbeesett nézők hiába tódultak oda egymást összenyomva. Némelyeknek szerencséjük volt, mert

Frank Houseman, egy korábbi baseball játékos felfedezte, hogy az otthoni jégszekrényén ugyanilyen zár van, így a saját kulcsával ki tudott nyitni két ajtót.

15 perc elég volt a tűznek, hogy beborítsa a színházat és legalább 602 ember életét kioltsa. A helyszínre érkező rendőrség és tűzoltóság már csak a túlélők és az áldozatok felkutatásában segíthetett. Csak a helyszínen meghalt asszonyok pénztárcáival 5 hatalmas szakajtót töltöttek meg. Rövidesen megjelentek a tolvajok is, szintén erszények, és ékszerek után kutatva, amiket hidegvérrel rángattak le a halott nőkről.

foy7.jpg

Élők és holtak a színház mellett

B. H. Marshall, az Iroquis tervezője éppen üzleti úton volt, amikor értesült a katasztrófáról. Az első dolga az volt, hogy felhívja az édesanyját, nem ment-e el valaki a családból a színházba. 

foy10.jpg

Emberfeletti munka volt a sok holttest azonosítása

A társulatból mindössze egyetlen ember veszett oda. Mire a segítség megérkezett, már maga az elefántnak öltözött Eddie Foy is ott fagyoskodott a színház előtt szerencsésen megmenekült társaival. A színész egy csapásra nemzeti hős és a tűlélők szóvivője lett: minden újság őt akarta megszólaltatni. Az Iroquis vezetősége, építője, technikai személyzete előzetes letartóztatásba került. A szórakoztatóipar országszerte milliós veszteségeket könyvelhetett el, mivel számos államban bezárták a színházakat, és más középületekkel együtt szigorú vizsgálat alá vetették őket. Egy héten belül kezdetét vette a tanúk meghallgatása az ügyben: a bríróság épülete zsúfolásig telt emberekkel, de sokaknak ki kellett menekülniük, mert rosszul lettek a beszámolókat hallgatva.

foy12.jpg

A halottakat lovaskocsikkal vitték el, mert beborították az utat

A színészek - Foyt is beleértve - hosszú hónapokig nem találtak semmilyen munkát. Amikor végre a clevelandi Empire Theatre ajánlott neki egy szerepet, Eddie Foyt 10 percig felállva tapsolta a publikum, amikor megjelent a színen.

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://iparikatasztrofak.blog.hu/api/trackback/id/tr7112534843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emide Buda 2017.05.25. 10:45:12

Ilyen az, amikor csak a jegybevétel számít, a nézők élete nem!

David Bowman 2017.05.25. 13:27:39

Akármit is csinálnak, a tömeg mindig veszélyes marad.

egyszoban 2017.05.25. 18:21:16

"Mindössze néhány perc alatt több mint 600 néző vált a lángok martalékává borzasztó körülmények között"

Pedig mennyivel jobb lett volna remek körülmények között a lángok martalékává válni :)

Al 2017.05.26. 10:02:17

@egyszoban: Húha, van itt szarkazmus.

2017.05.26. 10:43:32

Ja, és lettek a végén bűnösök?

Sam Crow 2017.05.28. 21:21:06

Az ügyvédek kitrükközték a Wikipedia oldal szerint, hogy ne legyenek.

en.wikipedia.org/wiki/Iroquois_Theatre_fire
Utólag könnyű okosnak lenni...
süti beállítások módosítása