Egy történet, ami még az Andersen mesénél is szörnyűbb. Fiatal lányok,kimerítő munka, állandó tűzveszély, és egy borzasztó betegség, amit a fehér foszforral való állandó érintkezés okozott. Szerencsére ezek a gyufaárus lányok nem csak annyit tettek, hogy csendben meghaltak, hanem kiálltak magukért, és valódi forradalmat csináltak.

A Bryan and May gyufagyár épülete ma is látható London Bow negyedében

A gyufagyárban dolgozó lányok munkanapja nyáron 6:30-kor, télen 8:00-kor kezdőtött a londoni Bryan and May gyufagyárban. Reggel fél órát kaptak a reggelire, majd később 1 órát az ebédre, majd szünet végül dolgoztak egészen este 6 óráig, állva. A gyárban szigorú fegyelem uralkodott: ha valaki megszegte a szabályokat, büntetést fizetett, amit csekélyke fizetéséből vontak le. Bírság járt a koszos cipőért, a rendetlen munkaasztalért, a széthagyott gyufaszálakért, a beszélgetésért, és mivel ez is gyakran előfordult, a tűzesetekért is. A munkaasztala alatt minden egyes lány egy vödör vizet tartott, hogy ha a gyufák véletlenül lángra lobbannának, gyorsan el tudják oltani a tüzet.

A korai gyufagyárakban használt fehérfoszfor egyik jellegzetes tulajdonsága ugyanis az volt, hogy alacsony hőmérsékleten is könnyen lángra kap, gyakorlatilag öngyúlékony.

Halálos gyufaszálak

Aviemore férfi dzseki. 15570 Ft. 

A gyufagyártáshoz használt fehérfoszfornak azonban van egy még ennél veszélyesebb jellemzője is: az, hogy nagyon mérgező, és kiválóan oldódik zsírokban. Mivel az emberi bőr zsíros, a fehérfoszfor hatékonyan fel tud szívódni a bőrön keresztül. A védőruha nélkül dolgozó fiatal lányok szervezetébe gyorsan bekerült a méreg, főleg, hogy az ebédjüket is ugyanabban a térben kellett elfogyasztaniuk, ahol a munkát végezték.

A lányokra egy szörnyű betegség leselkedett, amely "foszforállkapocs" néven híresült el, és szinte egyedül ezekben a korai gyufagyárakban bukkant fel. 

Foszforállkapocs: ez már a végső állapot, a csont eltávolítása után.

A "foszforállkapocs" rendszerint egyre kínzóbb fogfájással indult, amit a fogíny gyulladása követett, Az állkapcson tályog keletkezett, ami időnként egészen hatalmasra nőtt, egészen addig, míg az érintett csontok szó szerint rothadni kezdtek. Nem ismertek más kezelési módot, mint a fertőzött terület eltávolítását. Azok, akik túlélték a betegséget, állkapcsuk nagy részét elveszítették, amitől nem csak az arcuk torzult el, de az étkezés is extrém nehézzé vált a számukra. Gyakran agykárosodás is társult ezekhez a szörnyűségekhez.  

A betegség lefolyása alatt a fertőzött személy fogai és csontjai bizarr fényben foszforeszkáltak a sötétben.

Nem csoda, hogy ilyen körülmények mellett a Bryan and May gyufagyárban 1888-ban nagy elégedetlenség uralkodott. A gyárban dolgozó lányok megelégelték az állandó életveszélyt, a vasszigort, az önkényes fizetéskurtítésokat.

Amikor a tulajdonos egy államférfinak szobrot emelt a gyár területén, ennek a költségét is a munkások fizetéséből vonta le.

A szikra - képletesen - akkor pattant ki, amikor a tulajdonos elbocsátott néhány lányt, amilrt azok őszintén beszéltek a munkakörülményeikről az újságíróknak. Július 2-án 1400 lány vállalt szolidaritást és kezdett sztrájkot munkatársaiért. A gyár vezetősége rögtön tárgyalni akart, de az elszánt munkáslányokat nem tudták meggyőzni.

Egy korabeli újságcikk a sztrájkról

Annie Beasant (középen) a munkáslányokkal

Vagy 100 lány találkozót kért Annie Beasant-től, a kor neves emberjogi aktivistájától. Elterjedt tévhit, hogy a legendás teozófusnő indította el a sztrájkot, de a forrásokból kiderül, hogy maga Beasant is megdöbbent a munkások bátorságán, és csak később állt melléjük. Hamarosan a parlamentben is előkerült a munkáslányok ügye, és többüket meg is hallgatták. Bryant, a gyártulajdonost, aki mellesleg a liberális oldal egyik vezető politikusa volt, nagyon zavarta a rossz sajtó, így hamar elfogadta a munkások ultimátumát. Július 16-án életbe lépett a megegyezés, aminek munkabiztonsági szempontból az volt a leglényegesebb eleme, hogy az étkezéseket áthelyezték egy másik terembe, ahol nem dolgoztak fehérfoszforral.

Munka a gyárban

Ultra Violet - a U2 dalát a gyufás lányok sztrájkja ihlette

A gyufagyári munkások ügyét az Üdhadsereg is felkarolta, olyannyira, hogy 1891-re a szervezet megnyitotta saját gyufagyárát, amelyben fehérfoszfor helyett az egészségre ártalmatlan vörösfoszfort használtak. Ez jóval megemelte a gyártás költségeit, mivel a vörösfoszfor drágább volt, ráadásul az Üdvhadsereg nem alkalmazott gyerekmunkásokat sem. A költségeiket még az is megdobta, hogy a munkásokbak igyekeztek rendes fizetést biztosítani.  Az aktivisták élénk propagandával próbálták rávenni a londoniakat arra, hogy csak a vörösfoszforral készült, drágább gyufát vásárolják.

A gyár 10 évig tudott működni, majd miután lehúzták a rolót, nem más vásárolta meg, mint a Bryant and May.

Az Üdvhadsereg agitál a gyilkos gyufák ellen

Ugyanebben az évben, 1901-ben a Bryant and May is átállt végra a vörösfoszforra. 1907-ben a parlament be is tiltotta a fehérfoszfor használatát, amely nem csak megannyi gyufagyári munkásnak okozott borzasztó betegséget, de számos kisgyerek haláláért is felelős volt, akik óvatlanul megrágták a mérgező vegyületbe mártott gyufaszálakat.