1950 szeptember 7-én a világ elsötétült a skóciai  Knockshinnoch Castle 135 bányásza számára. Míg a férfiak odalent dolgoztak, a felszínen a nagy esőzések miatt egy focipálya méretű terület szakadt rá a bányára, szinte teljesen elvágva őket a külvilágtól, amivel csak egy telefonvonal kötötte össze őket. Nem tudták, meglátják-e még valaha a napot...

A festői skót tájat glaciális tavak tarkítják - ebből eredt a tragédia

A knocksinnoch-i tragédiát minden idők legdrámaibb mentőakciójaként tartják számon - talán azért, mert a lentrekedt bányászok telefonon keresztül tudtak életjelet küldeni magukról, vagy talán azért is, mivel a televízión segítségével az egész világ figyelemmel kísérhette, hogyan próbálnak a mentőcsapatok versenyt futni az idővel a 135 bányász életéért.

Tábla mutat az emlékű irányába

Bár a new cumnock-i Knockshinnoch Castle egy irigyelten jó szénbánya volt, ahol presztízs volt dolgozni, a környékbeliek számára a tragédiák sem voltak szokatlanok. A korabeli újságok megemlítik például Margaret Milligan-t, aki korábban édesapját és férjét is bányabalesetben vesztette el, 1950 szeptember 7-én pedig azt a sokkoló hírt kapta, hogy fia, George is csapdába esett a szénbánya mélyén.

Gondterhelt bányászok a felszínen

Rajz a tómederről

A Knockshinnoch Castle  a szénben gazdag Ayrshire egyik legjobban felszerelt, legkorszerűbb bányája volt. Még az itteni üzemi konyha is irigyelt volt, sőt, épp a tragédia előtt néhány nappal nyitották meg a fürdőt, ahol a hazainduló bányászok lemoshatták a mélyben rájuk rakódott szénport. Akadt azonban egy kis bökkenő: az ősz eleji nagy esőzések miatt

a bánya felett található tómeder annyira megtelt, hogy este 7:30-kor a tavat és a bányát elválasztó földréteg beszakadt.

Döbbenetes látvány

Focipálya méretű "lyuk" keletkezett

Az aknába hatalmas mennyiségű sár zúdult be, rögtön elzárva a menekülési útvonalat a lent dolgozóktól. Csak az a 6 bányász tudott kijutni, akik tárnalejárat közvetlen közelében tartózkodtak, és időben meglátták a feléjük tartó sárlavinát. 

- emlékezett vissza Willy Lopez, a 116 bányász egyike. (13 bányász nyomtalanul eltűnt, az ő holttesteiket csak hónapok múlva találták meg.) A történet azonban nem ért itt véget: egy csodálatos módon épen maradt telefonvonalon keresztül életjelet tudtak adni magukról, és meg tudták mondani azt is, pontosan hol vannak. Így a mentőalakulatok azonnal munkához láttak, és tervet próbáltak készíteni. 

"Amikor megláttam, hogy az a terület egyszerűen eltűnt, és egy nagy fekete lyuk van a helyén, sokkot kaptam."

- idézte fel első élményeit Dan Park, aki önkéntesként sietett a helyszínre. A terv az volt, hogy utat vágnak a bányászoknak egy régebbi, használaton kívüli akna felé. Ebben az aknában azonban túl sok volt a gáz, és a munka könnyen robbanást idézhetett volna elő. Így egy megoldás maradt: maguknak a bajba jutott bányászoknak kellett megásniuk az alagutat. Nekik azonban nem voltak megfelelő szerszámaik, sokan a puszta kezükkel fogtak neki az embert próbáló munkának, miközben közeledett a sár, és fogyott a levegő. 

Tűzoltók szivattyúznak.

Közben a felszínen a tűzoltók próbálták kiszivattyúzni az aknából a tó vízét, és a környék tűzoltóságairól minél több rebreather (légvisszanyerő) felszerelést gyűjtöttek össze, hogy ezeknek a segítségével a bányászok majd átjuthassanak a problémás szakaszon, amennyiben sikerül odáig utat vágniuk maguknak. Ezt a technológiát a 20. század elején vált egyre népszerűbbé Nagy-Britannia területén, és a lényege az, hogy a használó által kilélegzett széndioxidot egy tartályból tiszta oxigénnel dúsítja, így újra használhatóvá téve azt. A csapdába esett bányászoknak ez volt az első találkozásuk a rebreather-el, és a használatát hamar el kellett sajátítaniuk.

Végül 3 nap küzdelem után mind a 116 férfi élve kijutott a mélyből. A tapasztalat azonban egy életre megváltoztatta őket.

"Éjjelente felébredt, azt mondogatva: "Ki kell jutnom innen!" Aztán felvette a ruháját, és kiment."

- idézte fel Jean McMurdo, hogyan kapott a férje klausztrofóbiát a knockshinnoch-i tragédia hatására.

3 gyötrelmes nap után megérkeztek a túlélők

A bányászok bajtársaikra emlékeznek

2 évvel sőbb "The brave don't cry" címmel filmdráma is született a tragikus eseményekről.