Ezt a dalt még ma is játszák a bányász zenekarok, bár kevesen tudják, milyen iszonyú tragédia történt épp 83 éve. Te felismered a himnuszt, amit egy bányász írt?

Áttekinthetetlenül nagy bánya, csökkenő profit, túlhajtott tempó, képzetlen vezetők, veszélyes munkakörnyezet - egyenes út a katasztrófához, régen és ma is. A Westminster and United Collieries Group 1908-ban kezdte meg a wales-i Gresfordban a szénbányászatot. A két hatalmas aknát a tulajdonosokról Dennisnek és Martinnak keresztelték, és rövidesen a környék legmélyebb aknáivá váltak 690 illetve 686 méteres mélységükkel.

Egy földalatti bánya sematikus rajza

1934-ben 2200 szénbányász dolgozott itt, közülük 1850 a felszín alatt. A Dennis aknának 6 körzete volt, és némelyik híres volt a rossz levegőjéről és az elavult szellőzőrendszeréről, illetve arról, hogy elviselhetetlen volt a forróság lent. Nagy mennyiségű robbanóanyagot is tároltak a mélyben, illetve elmulasztották hogy rendszeresen ellenőrizzék a levegőben levő por minőségét és mennyiségét.

A bánya környéke

Ahogy később kiderült, az a munkás, akinek a munkafolyamatok biztonságára kellett volna felügyelnie, más feladatokkal is el volt látva, például robbantások végzésével bízták meg, és ez olyan mértékben lefoglalta, hogy a többi munkáját nem tudta rendesen elvégezni. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a bánya az előző évben veszteséget termelt, így az igazgatóra hatalmas nyomás nehezedett, hogy fordítsa vissza a negatív folyamatokat. William Bonsall ráadásul nem bírt mérnöki képesítéssel, és az egyik dolgozó távozása óta nem volt a bányában olyan ember, akinek az lett vola  a feladata, hogy a technikai részleekről folyamatosan informálja az igazgatót és a tulajdonosokat. Az igazgató teljes erejéve a Martin aknába szánt új gép beindításával volt elfoglalva, amitől a termelékenység növelését remélték, és a másik akna problémáira rá se hederített.

 Így esett, hogy 1934 szeptember 22-én, hajnali 02:08-kor hatalmas robbanás rázta meg a bányát. A robbanás nyomában rögtön tűzek ütöttek ki, amelyek a Dennis akna különböző körzeteiben dolgozó bányászokat elzárták a menekülési útvonaltól. 500 ember dolgozott éppen éjszakai műszakban, felük az érintett területen. A művezető, Fred Davies azonnal telefonált a felszínre.

"Valami történt a Dennisben. Azt hiszem, kigyulladt"

- mondta az igazgatónak.

Rövidesen kiderült, hogy az aknában dolgozók mind csapdába kerültek. Igen kevés, csupán 6 bányász menekült meg: Robert Andrews, Cyril Challoner, Thomas Fisher, David Jones, Albert Samuels, és Jack Samuels. Ők mindannyian a 29-es körzetben dolgoztak, de épp szünetet tartottak. Úgy hallották, hogy a közvetlenül alattük levő, 14-es körzetben történt a robbanás. Rögtön úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a körzetből a szellőzőaknán keresztül. Körülbelül 30 bányász indult el a 29-es körzetből, de a menetet vezető 6 fős csoport rövidesen azzal szembesült, hogy a többiek leszakadoztak útközben, míg ők eszevszetten siettek, közben kezeikkel legyezve próbálva csökkenteni a robbanás után felszabaduló mérges gázok koncentrációját. Jones is többször elesett, és kijelentette, hogy "teljesen készen van", de Samuels maga előtt taszigált. Az útjuk meredek terepen vezetett, kőomlásokkal szegélyezve, létrákkal tarkítva.

Tömegek siettek a helyszínre

Hamarosan önkéntes mentőcsapatok érkeztek a helyszínre, hogy segítsenek eltakarítani a romokat és eloltani a tüzet. A csapat a 20-as körzet szellőzőaknája felé vette az irányt. Régi bányász szokás szerint egy kanárit is vittek magukkal, akinek a kurcsa viselkedése vagy halála időben felhívja a figyelmet a levegőben levő szénmonoxidra. Nem tudjuk pontosan, mi történt, de a bányászok a kanári azonnali halála ellenére is beléptek az aknába, pedig később az igazgató is tagadta, hogy erre utasítást adott volna nekik. John Charles Williams, a csapat vezetője visszavonulót fújt, és a mentők visszafelé indultak, de többen már látványosan rosszul voltak. Williams sokáig cipelte magával egyik társát, de végül csak ő maga jutott épségben vissza. Családja szerint ő volt az, aki később a híres himnusz szövegét névtelenségbe burkolózva megírta.

Bányászok a helyszínen

Miután kiderült, hogy az összes lehetséges menekülési útvonalat mérges gázok teszik megközelíthetetlenné, a mentőcsapatok felhagytak a próbálkozással, hogy lejussanak a bánya mélyébe. A következő napokban még több robbanás is volt a bánya területén, az egyik szeptember 25-én végzett a katasztrófa utolsó áldozatával. George Brown, egy önkéntes mentő a 266. halott volt.

Áldozatok

A robbanás pontos okára nem sikerült fényt deríteni. A bánya igazgatóját bírsággal büntették, miután kiderült, hogy utólag hamisította az adminisztrációt a biztonsági vizsgálatokról.

A dal 2:00-nál kezdődik

Ugyanez gitáron