A patkányok előre sejtették a katasztrófát. A polgármester még akkor sem, amikor a lakók már rosszul voltak a gázszagtól.

Guadalajara, Mexikó második legnagyobb városa, közel másfél millió ember lakhelye. 1992-ben ünnepelte alapításának 450. évfordulóját, új metróvonal épült, látszólag minden virágzott és fejlődött. A hatalmas  város Analco nevű kerületének jobbára szegények által lakott Reforma nevű negyedében azonban április 18-án különös jelenségre figyeltek fel. A lefolyókon keresztül erős gázszag szivárgott fel a csatornából a lakásokba. Az ijedt lakosok rögtön riasztották a tűzoltóságot, akik az egyik olajvállalat szakembereivel együtt siettek a helyszínre, hogy megvizsgálják a szivárgást. A műszeres mérés arra az eredményre jutott, hogy az érintett területen robbanásveszély van, a csatorna vize pedig hexánt tartalmaz - bár erre a tényre csak később derült fény.

Guadalajara és a Reforma negyed

A következő napokban hol javult, hol romlott a helyzet. A Reforma lakosai egyre jobban féltek, és már a helyi lapok is cikkeztek a robbanásveszélyről. A lakók torka fájni kezdett, a szemük pedig égni. Olyan is akadt, aki gázolajat fedezett fel a csapvízben. A városvezetés, az élén Enrique Dau Flores polgármesterrel ennek dacára nem tervezte az érintett terület evakuálását, mert úgy érezték, kézben tartják a helyzetet. Pedig ennél mi sem állt távolabb a valóságtól. Valójában fogalmuk sem volt, mi zajlik lenn a mélyben, a csőhálózatok kusza, sötét világában. A helyiek szerint a csatornából menekülő patkányok és a csótányok szokatlanul nagy számban lepték el a környéket.

Tűzoltók keresik a probléma okát.

8 évvel jártunk ekkor a san juanico-i tragédia után, amikor a Pemex üzemében történt gázrobbanás egy egész közösséget törölt el a Föld színéről. A mexikóiak ekkor még jól emlékeztek a tragédiára, ahogy az óriáscég dolgozóinak a robbanást megelőző felelőtlen magatartására, és a robbanás utáni arcátlan hazudozására is. Az emberek első gondolata az volt, hogy valamelyik gyár önti a nemkívánatos veszélyes anyagokat a csatornarendszerbe, és ez okozza a bajt.

Enrique Dau Flores polgármester

Trinidad López Rivas tűzoltóparancsnok

Egy olivaolajat gyártó cég került a fókuszba, de a nyomozás később nem talált semmilyen bizonyítékot ellene. Az üzemet egyébként április 22-én be is zárták, hogy a hatóságok átvizsgálhassák, és a csatorna búvónyílásainak kinyitásával illetve a rendszer átmosásával megszüntessék a robbanásveszélyt. Mivel hajnalra csökkent is a robbanékonysági szint, a tűzoltók megnyugodva hazamentek aludni. Reggelre azonban a helyzet újra kritikussá vált. Némelyik házban olyan elviselhetetlenné vált a szag, hogy a lakók a rokonaikhoz menekültek. Később kiderült, hogy ők döntöttek jól. 

Az érintett utcák

Április 22-én délelőtt 10 órakor már sűrű, fehér füst gomolygott elő az aknafedelek alól. A szokatlan jelenséget pár perccel később hatalmas robbanás követte, amelynek a centruma több méter mélyen a város alatt, a Calzada Independencia és az Aldama utca sarkán volt. A helyiek fel sem ocsúdhattak, mert a robbanást továbbiak követték: pár perc múlva a Gante utca és a November 20-a utca kereszteződésénél, majd a Gante és a Nicolas Bravo utca sarkánál, ahol egy buszt söpört el, majd a Gonzalez Gallo sugárúton, ahol egy gyár munkásait kellett evakuálni. Az 5. robbanás a Gante és a Calzada del Ejercito utca sarkán történt, aminek hatására elkezdték kimenekíteni a Reformával szomszédos negyed, a Mexicaltzingo lakosait. 2 perccel később újabb robbanás történe a Február 5 és a Rio Bravo utca kereszteződésénél.

Összesen 10 robbanás rázta meg a városrészt

Az utolsó két robbanás a Ghent és a Silverio Garcia  utca sarkán, valamint a Rio Nilo sugárút és a Rio grande kereszteződésénél következett be. Ezek után további 5 negyed  lakosságát kezdték rohamtempóban evakuálni. Összesen 10 robbanás rázta meg a várost nagyjából egy óra alatt. A további robbanásoktól való félelmükben az emberek elkezdték feltépkedni az aknafedeleket, hogy a mérges gázok távozhassanak a föld alól. A hivatalos statisztika 252 halálos áldozatot és 1800 sebesültet ismert el. Az eltűntek számát 500 és 600 fő közé tették, aznap délután 4 óráig kutattak a túlélők után. 13 kilométernyi utcát érintett a robbanás és 1500 ház tűnt el a Föld színéről. 

Férfiak keresik az otthonukat, családjukat

A néhány évvel korábbi földrengés tapasztalatai miatt az áldozatok mentése és a lakosság evakuálása gyorsan ment, az utólagos nyomozás viszont annál inkább döcögött. A hivatalos verzió szerint a robbanás oka az volt hogy a helyi közlekedési felújítások miatt a cinkkel borított réz vízvezetéket áthelyezték egy acélcső közelébe, amely egy benzinkúthoz tartozott. A talaj nedvességtartalmának hatására a fémek elektrolikus reakcióba léptek, ahhoz hasonlóan, ami egy cink karbon elem belsejében zajlik. Végül az acélcső kilyukadt és a benzin szivárogni kezdett.

Problémák a föld alatt

Reakció a csövek között...

...és a következmény

Voltak azonban egyéb gyanús jelenségek is a csatornarendszerben. Egy metrovonal építése miatt a szennyvízvezetéket U alakban elterelték, és a csőbe egy pumpát is beszereltek, hogy a gravitáció ellenében is tudjon haladni a folyadék. Ez működött is, a gázok azonban megrekedtek, és akár ez is vezethetett robbanáshoz.

Egykor otthon volt

Természetesen a Pemex közeli finomítója is gyanúba keveredett. Mivel a vállalat nem engedte a szakértőket a területére, a város lakosai maguk fogtak hozzá, hogy a Pemex vezetékeken megtalálják az esetleges réseket. A fenyegető "lyukkereső mulatságok" hatására a Pemex végül beismerte, hogy az egyik vezetékén lyuk található, de azt állították, hogy az pont a robbanás következtében jött létre. Mindenesetre a környéken a talajt egy méter vastagon átitatta a benzin.

A kártérítésre a mai napig várnak az áldozatok

A vállalatok és a városvezetés egymásra mutogatott. Utóbbiakat haladéktalanul leváltották, a polgármestert letartóztatták, ám börtönbe már senki sem került a katasztrófa miatt. Sőt, az akkori városvezetés egyes tagjai később a hatalomba is visszakerültek.