2017-ben több csatornamunkás halt meg India szerte a föld alatt, mint ahány katona Kasmírban, ahol állandóak az összecsapások. Mindezt annak ellenére, hogy a biztonságukat elvileg régóta törvényi szabályozás védi.

Latrinákat tisztítani és a csatornát kidugítani - ez Indiában hagyományosan a legnyomorultabb kaszt, a dalitok, azaz érinthetetlenek feladata - bár 1949 óta törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetésüket. A munkafolyamat általában a következőképpen zajlik: megjelenik néhány férfi, akik felfeszítik a csatornafedelet, majd egy alsóruhára vetkőzött társukat kötél segítségével leeresztik a mélybe.

"Néha adunk nekik sisakot és gumicsizmát."

- nyilatkozta a BBC-nek Samuel Banda, egyike azoknak a vállalkozóknak, akik Mumbai csatornáinak tisztítását alkalmi munkásoknak kiszervezi. 

A kasmíri katonák és a csatornamunkások halálozási statisztikái

Tehát ha szerencsés a munkás, akkor a fején egy sisakot visel, a lábán pedig gumicsizmát, de egyébként nagyjából meztelenül úszkál a szennyvízcsatornában, miközben a puszta kezével és néhány vödörrel próbálja kitisztítani a csatornát. Ha a társai elővigyázatosak, az akna nyílása mellett egy mécsest gyújtanak, ami a mérges gázok megjelenésére figyelmeztet. Maszk hiányában ugyanis a csatornatisztító hamar elveszítheti az eszméletét a mélyben, és megfulladhat. 2017 nyarán így járt a 45 éves Rishi Pal is, aki 3 tizenéves segítségével egy kórház csatornáját próbálta kitisztítani. Abban a hónapban csak a fővárosban még 10 férfi járt így.

A csatornamunkások 80 százaléka nem éri meg a 60. évét

A becslések szerint évente nagyjából 100 alsó kasztbeli munkással történik ehhez hasonló végzetes baleset. Erről azonban soha nem készült hivatalos statisztika, az adatokat csupán 2014 óta gyűjtik, amikor is törvényi rendelkezés született a csatornák mélyén meghalt alkalmi munkások családjának kártalanításáról, és ezért elkezdték felkutatni az áldozatokat. Így kezdett el körvonalazódni a megdöbbentő statisztika. 

(forrás)

Mumbai tisztán tartására a város vezetése 30000 főt alkalmaz, de a csatornák és a latrinák kidugítása nem tartozik a feladataik közé. Ezt alkalmi munkások végzik, akiket mindig naponta bérelnek fel, így képzésük és biztosításuk egyszerűen megoldhatatlan feladat. Nem csak az a veszély fenyegeti őket, hogy sisak hiányában az emberi ürülék egyszerűen a fejükre csorog vagy az arcukra fröccsen,

a mélyben gyakran találnak bomlásnak indult állati tetemeket, például kutyát vagy patkányt is,

és törött üvegek is lehetnek a csatornában, amik megsebesítik őket.

A munkások 12 órát töltenek el ilyen körülmények között, körülbelül 1000 forintnak megfelelő összegért. Bár a kézi csatornatisztítást 2010 óta törvény tiltja, a becslések szerint családjaikkal együtt 770000 embert tart el ez a szféra. A csatornákat gépekkel kellene tisztítani, ám ezek beszerzésére és bérlésére nincs elég pénz, így a törvény létezik, de semmiféle hajlandóság nem mutatkozik a betartatására. Szintén 2017 nyarán történt az az eset, amikor egy férfi két huszonéves fiával egy pláza csatornáját tisztította, és mindkét fiú odaveszett a mélybe. A fiúkon nem volt semmiféle biztonsági felszerelés, még sisak sem. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a munkásokat felbérlő vállalkozó hirtelen eltűnt, így senkit nem vontak felelősségre. 

2017 júliusáig 13 állam 13500 csatornatisztító munkás foglalkoztatását ismerte be Indiában.

Megoldásra a közeljövőben nincs remény, hiszen India teljes csatornarendszerét évente legalább kétszer - a monszun időszak előtt és után - alaposan ki kell takarítani, ami hatalmas erőforrásokat emésztene fel. Emellett ott vannak a rohamosan növekvő, illegális szegénynegyedek is, ahol a gyorsan és minimális költséggel felhúzott viskók lakóinak szükségleteiről nyilvános vécék építésével próbálnak gondoskodni. Ezek azonban katasztrofális állapotban vannak: Mumbai nyilvános illemhelyeinek 78 százalékában nincs víz, 58 százalékukban pedig nincs áram.

Életveszélyes vécék a szegénynegyedekben

Egy ilyen nyilvános vécé tavaly Mumbai egyik slum-jában egyszerűen elsüllyedt a föld alá, 3 sorban álló indiai pedig a mélybe zuhant és megfulladt az ürülékben.

Az épület 10 éves volt. A vélemények megoszlanak: vannak, akik szerint még több nyilvános vécét kellene építeni országszerte, mások szerint pedig az összeset le kellene rombolni, és inkább a slum lakóknak kellene engedélyezni, hogy az otthonukban vécét alakítsanak ki. Sokan hajlandóak lennének erre pénzt áldozni, ám jelenleg ezt törvény tiltja a számukra.

A nyilvános vécék problémái Indiában

A szomszédos Pakisztánban hasonlóan aggasztó a helyzet. A muszlim országban a csatornatisztítás hagyományosan az elnyomott keresztény kisebbség feladata. 2017 júniusában hatalmas felháborodást keltett, amikor egy csatornatisztító munkást a muszlim orvosok

nem voltak hajlandóak ellátni, ezért belehalt a sérüléseibe.

Pakisztán hasonló cipőben

Irfan Masih Umerkot városában tisztította a központi csatornát 2 másik társával, amikor rosszul lettek a mélyben. Irfant a helyi kórházba szállították, de az orvosok nem voltak hajlandóak hozzányúlni az ürülékkel borított férfihoz, nehogy tisztátalanná váljanak a Ramadán alatt. Így egyszerűen hagyták meghalni.