A tengerparton fürdő francia, belga, német és holland turistáknak fogalmuk sem volt róla, hogy egy 50 éves, egyszerű spanyol teherautósofőr pillanatokon belül a lehető legszörnyűbb végzetet kézbesíti a számukra. Maga Francisco Imbernón Villena sem tudta ezt, mikor reggel a volán mögé ült. Hogy is tudhatta volna, ha azt sem mondták meg neki, mit szállít?

 Létezhet olyan olajfinomító vállalat, amelyik nem küldi munkabiztonsági képzésre veszélyes, robbanékony anyagokat szállító sofőrjeit? Létezhet. És hogy miért, azt sem nehéz megválaszolni: ha a vállalat maga eleve nem akarja betartani a biztonsági előírásokat, nyilván az alkalmazottait sem fogja kötelezni erre.

Az Enpetrol (ma: Repsol) finomítója

Spanyolországban először 1964-ben találtak olajat, amit szorgalmasan, ám gyakran csekély szakértelemmel igyekeztek kiaknázni. 1974-ben a három olajkitermelő cég, a REPESA, az ENCASO és az ENTASA egyesüléséből létrejött az ENPETROL, amelyben az állam volt a többségi tulajdonos. Ennek ismeretében főként érdekes, hogy az állami óriásvállalatnál milyen morál uralkodott. 1978 januárjától júliusig az utólagos nyomozás szerint 32 teherautó hagyta el a spanyol Enpetrol tarragonai olajfinomítóját veszélyesen túltöltött tartályokkal. Ez olyannyira bevett gyakorlat volt a vállalatnál, hogy

még csak mérőeszközöket sem tartottak, amelyekkel ellenőrizhették volna a tartályba betöltött gáz mennyiségét.

Nem rendelkeztek a túltöltést megelőző biztonsági eszközökkel sem.

A propilént szállító teherautó tartálya, amivel Francisco Imbernón Villena 1978 július 11-én útnak indult, nem felelt meg a gyúlékony anyagokat szállító tartályokra vonatkozó követelményeknek, mivel a rajta lévő lévő biztonsági szelep nem működött. Villenát azonban erről nem tájékoztatták, ahogy arról sem, hogy a tartályban gyúlékony propilén van, ráadásul túltöltve. A férfi munkatársai később a vallomásaikban azt állították, hogy hallották Villenát, amint telefonon keresztül vitatkozik valakivel, hogy miért nem fizették ki neki az autópálya díjat. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy a spanyol sofőr a tengerpart mellett kanyargó N-340-es úton indult el Puertollano felé. 

Tarrragona tartomány. Sárga csillag jelzi Villena kiindulópontját az Enpetrol La Pobla de Mafumet-ben található finomítójánál. Vörös csillag a katasztrófa helyszíne, Los Alfaques. Az N-340-es út végig a tengerparti kempingek mellett halad.

Így festett a Cisternas Reunidas nevű vállalat tulajdonában álló teherautó, amit Villena vezetett. Egy Pegaso kamionra csatolt Fruehauf pótkocsi, rajta a Bilbaóban gyártott, alig 5 éves tartállyal.

Amikor Villena kocsija dél körül kigördült a finomítóból, a tartályában 23 tonna propilén volt, közel 4 tonnával több, mint amire tervezték. Egy átlagos, meleg nyári napon a tartályban 1,200–1,700 kPa nyomás volt várható. Ezzel a tartállyal azonban több probléma is volt: az egyik, hogy a túlnyomás esetére tervezett biztonsági szelepei nem működtek, a másik, hogy mikroszkopikus méretű repedések sokasága volt rajta. Ezek azért keletkeztek, mert

korábban ammóniát is szállítottak benne, amivel szintén szabálytalanul túltöltötték,

és az acéltartályt lassan kikezdte a korrózió.

A kemping helye

102 km megtétele után, dlután 14:35-re Villena a Sant Carles de la Ràpita városától 2 km-re délre fekvő Los Alfaques kemping mellé érkezett. Több szemtanú szerint ekkor már jól láthatóan szivárgott a propilén a tartályból, ami egy nag fehér felhő formájában a kemping diszkója felé repült.

A helyszín sematikus ábrája

A képen látható, milyen messzire repültek például a teherautó alkatrészei.

A kempingezők néhány pillanatig gyanakodva szemlélték a terjeszkedő fehér felhőt, ami a tömött diszkó fölött hirtelen berobbant, majd követte a teherautó tankja is. Rögtön megjelent a folyékony gőzrobbanásra (angol rövidítése: BLEDE) jellemző hatalmas tűzgolyó, amely 1000 fokon perzselt fel mindent a robbanás 300 méteres körzetében. A teherautó a kemping kerítésének csapódott, és az úton keresztben állva égett. A kemping helyén gyakorlatilag egy kráter keletkezett.157 ember azon nyomban meghalt, a diszkó épülete ráomlott az alkalmazottakra.  Akik túlélték a robbanást, azok

lángoló hajjal és ruhával rohantak a tengerbe. 

A lángok - jelenet a katasztrófát feldolgozó német mozifilmből. (Tarragona - Ein Paradies in Flammen)

A  robbanás után

A kempingezők és a helyiek azonnal elkezdték menteni a sebesülteket. Mivel a teherautó az úttesten égett, azokat, akiket a kemping északi felén találtak, Barcelonába szállították. Akiket a kemping déli felén ért a robbanás, azok Valenciába kerültek. Barcelonában a sebesültek 93 százalékát tudták megmenteni, feltehetően azért, mert ők már a helyszínen adekvát orvosi segítséget kaptak. A Valenciába szállított sebesülteknek viszont csak 45 százaléka menekült meg, sokan már a kórházba vezető úton meghaltak. 217 ember veszítette az életét, de a következő hónapok során ez a szám 270-re emelkedett. Franciaország, Németország, Belgium és Hollandia néhány napon belül elszállította a kempingből polgárait - az életben maradtakat. A halottakat csupán a bonyolult azonosítási eljárás után tudták elvinni, hiszen többségük a felismerhetetlenségig megégett. Az áldozatok közül mindössze 4 volt spanyol.

Koporsóban, azonosításra várva.

A katasztrófa után a veszélyes anyagokat szállító járműveket kitiltották a sűrűn lakott területekről, és csak éjszaka engedélyezték az áthaladásukat. 1982-ben az Enpetrol 4 alkalmazottját, illetve a Cisternas Reunidas 2 alkalmazottját ítélték el gondatlanság miatt, és 1 valamint 4 év közötti börtönbüntetésre ítélték őket. Végül azonban mindannyiukat felmentették, vagy felfüggesztették a börtönbüntetést. A két vállalat 13,23 millió Euró kártérítést fizetett. A kemping fél év múlva újra megnyitotta a kapuit, de a tulajdonosnak azóta sem sikerült helyreállítania régi népszerűségét. Néhány éve még a Google-t is perbe fogta, hogy a "Los Alfaques" keresőszóra ne a megégett áldozatok borzasztó fotóit hozza ki az első helyen a kereső.