San Juanico tragédiája valóságos ipari holocaust. Az áldozatok számáról csak becslések vannak a robbanás súlyossága miatt, hiszen legtöbbjükből semmi sem maradt. A világ egyik legsúlyosabb ipari katasztrófájáról azonban még maguk a mexikóiak se tudnak.
A mexikói fiatalok 30 százaléka tud róla csupán, hogy 1984-ben a Pemex (Petróleos Mexicanos) Mexikóváros közelében található üzeme micsoda apokaliptikus nemzeti tragédiát okozott. Persze ez nem csoda: a baleset pontos feltárása azóta sem történt meg, illetve nem hozták nyilvánosságra. Ugyanígy várat magára a károsultak anyagi kompenzációja is. A legtöbbjüknek azonban erre nincs is szüksége, hiszen vagyonukkal, házukkal és szeretteikkel együtt nyomtalanul eltűntek a Földről 1984 november 19-e reggelén.
Ritka volt az a holttest (2 százalék) amelyre azonosítható állapotban találtak rá.
A Pemex, Mexikó állami kőolajvállalata
A Pemex üzemében összesen 54 cseppfolyós propán-bután gázt tároló tartály volt. Ezek között 48 kisebb, és 6 nagyobb volt, amelyekből 4 1600 köbméter, 2 pedig 2400 köbméter gázt tartalmazott. A nagy tartályok gömb alakúak, a kisebbek hosszúkásak voltak, ezeket "kolbászoknak" hívták a helybeliek. A baleset idején összesen 11000 köbméter PB-gáz volt az üzemben. A feltételezések szerint az egyik tartály csöve megrongálódott, aminek következtében vagy 10 percen át szivárgott a gáz kifelé. A szél a gázt az üzem nyugati felére sodorta, ahol a gázfáklya belobbantotta.
A munkások észlelték a szivárgást, de akkor már megállíthatatlan volt a katasztrófa, ezért aki tehette, menekült, minél messzebbre.
Az 5:40 perckor bekövetkező robbanás a többi tartályt is megrongálta, ami további szivárgást és további robbanásokat okozott, összesen tizenhármat még abban az órában.
Az égő tartályok
A közeli San Juan Ixhuatepec lakói pokoli reggelre ébredtek. Az emberek azt élték át, hogy a városukra zuhant a Nap: házak lángoltak, a tűz iszonyatos sebességgel terjedt, és elviselhetetlen hőség volt mindenhol. Ha nem is a Nap, de egy 1200 Celsius fokos tűzgolyó esett a városra. Sok ház rögtön leégett a bennelevőkkel együtt. Akik életben maradtak, fejvesztve rohantak a folyó felé a borzasztó forróság elől.
Jól látszik, hogy a Pemex üzeme a lakott terület közvetlen közelében volt.
Hivatalosan 500-600 halottat ismertek el, de az áldozatok nagy része teljesen elégett, így csak az eltűntek számából lehetett valójában következtetni.
"Soha nem mondták el az igazat nekünk, és nem hiszem, hogy valaha megtennék."
- mondta Juan Pedraza 30 évvel a katasztrófa után. "A kormány csak azokat számolta, akik az üzemben vagy a kórházban haltak meg. - tette hozzá Jose Espinoza, aki személyesen átélte a katasztrófát. - Valószínűleg valahol 1500 és 2000 között van a halottak száma." A férfit a nagy hatósugarú robbanás úgy földhöz vágta, fogy először azt hitte, földrengés történt. Pár nap múlva visszatért az otthonához, és benézett a szomszédos öttagú család házába is.
"Az egyik kisfiú lábát találtam meg. Ennyi maradt belőlük."
- emlékezett vissza.
A "kolbászok"
Guadalupe Ramirez szerencséjére nem tartózkodott otthon, de emlékei szerint a várost elborító forróság az összes ruháját "ropogosra" sütötte a szekrényben. A helyiek által "kolbásznak" hívott gáztartályokat a robbanás akár 1 km távolságra is elrepítette, más súlyos fémtörmelékekkek együtt.
Tűzoltók a helyszínen
Sebesültet szállítanak
Otthon nélkül maradt helyiek
A helyiek szerint a tetemek nagy részét ott ásták el, ahol megtalálták, másokat hatalmas tömegsírokba tettek, amelyekbe papok locsolták a szentelt vizet. A Pemex a történtek után a közelben szintén telephellyel bíró Unigas vállalatra próbálta hárítani a felelősséget, de rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem onnan eredt a robbanás. A túlélőket képviselő 5 san juanicoi, Guillermo Salomon Flores, Tiburcio Sanchez, Amparo Garcia, Eligio Rocha és Gabriel Gracida egyenesen azzal vádolta meg a Pemexet, hogy korábban már többször kaptak figyelmeztetést a helyiektől gázszivárgás miatt, mégsem figyeltek kellőképpen a biztonságra. Salamon Flores szerint már 1972-ben és 1984 tavaszán is voltak kisebb tűzesetek a Pemexnél. Az utóbbi esetet az okozta, hogy a dolgozók a gáztartályok mellett tartották a fát.
"Kértük a Pemexet, hogy tájékoztassa a környéken élőket, hogy mi a teendő egy esetleges szivárgás vagy tűz esetén, de senki nem figyelt ránk."
- emlékezett vissza Tiburcio Sanchez. Amparo Garcia szerint a biztonságért felelős dolgozók "berúgtak és a monitorok előtt aludtak". Egy hónappal a pokoli katasztrófa előtt Guillermo Salomon Flores feleségével együtt személyesen figyelmeztette a Pemex munkásait egy szivárgásra, amit azok "nagyon lassan és apatikusan" állítottak helyre.
A tüzet másnap reggelre sikerült eloltani
Miguel De La Madrid elnök élelmet, anyagi kompenzációt és orvosi ellátást ígért a károsultaknak, de mindez csak ígéret maradt, talán részben azért, mert még abban az évben hatalmas földrengés rázta meg Mexikóvárost, ami szintén több ezer áldozatot követelt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
David Bowman 2017.03.27. 19:06:07
Valószinűleg a gyár előbb volt ott, mint a város.
Valamivel ez előtt lehetett, hogy egy spanyol kemping mellett felrobbant egy benzinszállító teherautó. Ott is többszáz halott volt. Felforrt a tenger.
rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.03.27. 23:36:20
BéLóg 2017.03.28. 16:56:50
Dolgoztam ehhez hasonlóval ipari mérgesgáz megsemmisítésénél , ott minden további nélkül elérhető volt a szükséges 980 Celsius a gáz+oxigén adagolásával.
FlybyWire 2017.03.28. 17:37:07
Az a másik, spanyol eset jóval korábban történt (1978), nem benzin hanem propilén robbant be, nem több száz halott volt ("csak" 217), és szó nem volt a tenger felforrásáról.
Ennyire nem.megy a gugli? Mert akkor lenne a számodra egy tuti üzleti lehetőség itt...
en.m.wikipedia.org/wiki/Los_Alfaques_disaster
David Bowman 2017.03.28. 17:51:34
FlybyWire 2017.03.28. 18:02:12
DaveEr 2017.03.28. 19:39:41
ostvan1 2017.03.28. 20:04:58
gregaba 2017.03.28. 22:05:08
Al 2017.03.28. 22:58:41
2017.03.28. 23:24:47
Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2017.03.29. 00:22:16
Ahogy a ferihegyi repülőtér zaja miatt panaszkodók egy részére is igaz, és a világ más repterei közelében kialakult lakóterületekre szintén, a reptér, gáztelep, üzem, szeméttelep stb. közelsége miatt olcsóbban megvehető telkeken berendezkedők emlékezhetnének arra, hogy ők az olcsóbbságért cserébe valamilyen kockázatot vásároltak. Ennek a mexikói telepnek az egykori vezetőit erkölcsi felelősség terhelheti azért, mert nem hirdették a közvetlen szomszédságukban építkezők között, hogy a telep veszélyes hely. Persze megértem, ki szereti felhívni a közfigyelmet arra, hogy a saját üzeme közveszélyes, a környékbeli telekspekulánsok haragját sem szívesen vállalja bárki is.
Ami ebből a lényeg: nálunk is történhet ehhez hasonló jellegű baleset. Jó lenne, ha az ilyen helyek közelébe költözőket megpróbálnák a hatóságok megóvni a saját hülyeségüktől. Tudom, hülyének lenni az emberi alapjogok egyike, de a "Hatóság" simán megoldaná a problémát egy kockázatviselési nyilatkozat kötelező aláírattatásával. Esetleg életek tucatjait vagy százait megmentve egy még az ideje elérkezésére várakozó katasztrófa elől.
gigabursch 2017.03.29. 07:26:55
Ember!
Tegnap óta hányan szóltak???
Javítsd már ki kérlek.
Amúgy érdekes cikk.
mocser48 2017.03.29. 07:29:49
Guszty 2017.03.29. 08:20:21
Irbisz 2017.03.29. 09:25:16
Egyebkent 1200 fok is elkepesztöen magas, sok femnek alacsoanyabb az olvadaspontja, meg vasötvözetek között is van amelyik itt mar megolvad.
KAMA3 2017.03.29. 09:41:53
Punxsutawney Mormota 2017.03.29. 10:14:07
David Bowman 2017.03.29. 16:48:12
David Bowman 2017.03.29. 16:49:49
David Bowman 2017.03.29. 16:51:09
rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.03.29. 23:42:27
Al 2017.03.29. 23:50:10
Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2017.03.30. 01:40:51
Eredetileg tényleg így lehet mindenhol. Hiszen milyen szuper, hogy nem kell sokat gyalogolni a munkahelyre, esetleg a gyár még be is száll a lakásépítésbe, kész áldás. Csak aztán jön a meglepetés.
Persze értem én, egykor a budapesti Állatkert is a város peremére települt le, csak az nem valószínű, hogy a szökött tigris pusztítja a környékbelieket, míg egy robbanás még a mexikóinál sokkal kisebb esetben is jókora rombolásra képes. Nem volt véletlen az iparnegyed, iparterület fogalmának kialakulása, aztán lakónegyedbe szorult ipari épületek lesznek belőlük. (Amelynek a tulajdonosától esetleg elvárják később, hogy "költözzön ki a városból", tekintettel a lakosság nyugalmára.) Felelőtlenség ez azoktól, akiknek van rálátása a városrész várható építkezéseire.