Japán hét év elteltével is küszködik a 2011. március 11-i hatalmas földrengés és cunami, s különösképpen a fukusimai nukleáris katasztrófa következményeivel. A súlyosan megsérült Fukusima Daiicsi atomerőmű és a körülötte lévő tiltott zóna sugármentesítése akár fél évszázadba is beletelhet.
Majdnem 16 ezer ember veszítette életét a katasztrófában, több mint 2500 embert kellett eltűntnek nyilvánítani. Ivate, Mijagi és Fukusima tartomány szenvedte el a legnagyobb károkat, néhány tengerparti települést szinte a földdel tett egyenlővé a természeti csapás. A földrengés, a szökőár, s legfőképpen az atombaleset miatt majd 340 ezer embert kellett kitelepíteni a térségből, közülük mintegy 80 ezren ma is ideiglenes szálláson élnek. A legnehezebb azoknak a helyzete, akik a fukusimai atomerőmű közelében laktak. Noha egyre szűkül a tiltott zóna, március végétől már az atomerőmű körüli 20 kilométeres körön belül található egyes településekre – Namie, Tomioka – is engedélyezik a visszatérést, várhatóan az egykori itt élt mintegy 37 ezer ember közül csak kevesen élnek majd a lehetőséggel. Naraha és Kacurao egykori lakói már korábban zöld utat kaptak, de előbbi községbe csak a lakosság 11, az utóbbiba mindössze 9 százaléka költözött vissza. Elsősorban az idősebbek vállalják a kockázatot, a harminc évnél fiatalabbak, a kisgyerekes családok háromnegyede nem akar visszatérni, többségük már máshol telepedett le, állt munkába. Az elhagyatott falvakban nehezen indul újra az élet, Namiében korábban több iskola is működött, március végétől legfeljebb egy összevont iskolát tudnak majd megnyitni. Gondok lehetnek az egészségügyi ellátással, s a visszatérők helyben nehezen találnak munkalehetőséget. Az állami alkalmazottakat előléptetéssel kecsegtetik, ha vállalják a munkát a településen.
Fukusima, egy szomorú hely
Fabók Márton novemberben személyesen látogattott el a radioaktivitással szennyezett japán atomerőmű térségébe. A saját szemével szerette volna látni, mi történt a cunami által elpusztított, majd az atomerőmű katasztrófája után élhetetlenné vált régióban. Kísértetvárosokat látogatott meg egy Geiger-Müller sugárzásmérővel felszerelkezve, ahol még mindig több ezer munkás dolgozik a romok eltakarításán. Fukusima hetedik évforduló, 1. rész.
Továbbra is rejtély, hogy pontosan mi lehet a közvetlenül a tengerpartra épült Fukusima Daiicsi atomerőmű három leolvadt reaktorának belsejében. A hat reaktor közül háromban folyt termelés, a másik három karbantartás miatt nem üzemelt. A működő reaktorokat ugyan blokkolta az automatika, de mivel megszűnt az áramszolgáltatás, leállt a hűtőrendszer, s a rendkívüli magasságú szökőár a tartalék generátorokat is tönkretette – elkerülhetetlenné vált a katasztrófa. Már az is hatalmas eredmény, hogy a negyedik reaktorban tárolt, ugyancsak túlmelegedett, használt fűtőelemeket – összesen 1300 darabot - sikerült biztonságba helyezni, a három leolvadt reaktor aljában azonban ott a mintegy 600 tonnányira becsült, erősen sugárzó fűtőanyag. Ennek eltávolításához még a technológiát is most dolgozzák ki, egyes kutatók szerint a TEPCO energiaszolgáltató cég által becsült 30-40 év is kevés lehet a reaktorok leszereléséhez.
Odabenn olyan magas a sugárzás (óránként 530 sievert), hogy ember védőruhában sem élné túl, ha bemerészkedne. Robotokkal próbálkoztak, de eddig minden kísérlet kudarcot vallott. Legutóbb februárban küldtek be egy 60 centiméter hosszú, kamerákkal és szenzorokkal felszerelt, „Skorpió” nevű robotot, amely a korábbiaknál messzebbre jutott ugyan, de valamilyen törmelékben elakadt, s csak néhány homályos képet tudott sugározni a 2. számú reaktor belsejéből. Az üzemeltető cég szerint így is értékes információkhoz jutottak.
A japán kereskedelmi és ipari minisztérium legutóbbi becslései szerint 21,5 ezer milliárd jenbe (187,9 milliárd dollárba) kerülhet a fukusimai atomerőmű leszerelése, a volt dolgozók, a mentésben részt vevők, és a környékbeli lakosság, több tízezer ember kártérítését is beleszámítva. Ez az összeg a kétszerese annak, mint amit három évvel korábban előrejeleztek. A brit The Guardian, s több más lap tudósítói is jártak nemrégiben a helyszínen, Maszuda Naoriho, a leszerelési munkálatok vezetője úgy tájékoztatta az újságírókat, hogy 2021 után kezdődhet meg a leolvadt reaktormagok eltávolítása. Néhány hónapon belül víz alatti robotot küldenek be az 1. számú reaktorba, de a 3. reaktorblokk felkeresését még tervbe sem vették. A tervek szerint újabb robotokat fejlesztenek, hogy pontosan fel tudják mérni, milyen munkálatokra kell felkészülni.
Súlyos gondokat okoz a reaktorok aljába beszivárgó, erősen radioaktív talajvíz, már több mint 900 ezer tonnát tárolnak acéltartályokban az atomerőmű mellett. A TEPCO 30 méter mélyre lenyúló, földalatti jégfallal próbálja akadályozni a szivárgást, de a 24,5 milliárd jenes ráfordítás ellenére egyelőre nem tökéletes az eredmény, naponta mintegy 150 tonnányi szennyezett vizet kell kiszivattyúzni. Nincs megoldás arra, hogy a részlegesen megtisztított folyadékot hol tudják majd elhelyezni, ahogy a környékbeli települések szélén, zsákokban felhalmozott, sugárszennyezett talajréteg hosszú távra szóló elhelyezésének módját is csak keresik.
2017-ben több csatornamunkás halt meg India szerte a föld alatt, mint ahány katona Kasmírban, ahol állandóak az összecsapások. Mindezt annak ellenére, hogy a biztonságukat elvileg régóta törvényi szabályozás védi.
