Annak ellenére, hogy a történelem egyik kiemelkedően súlyos természeti katasztrófája, elképesztően keveset tudunk az 1972-es iráni hóviharról. 7 évvel Khomeini forradalma előtt 4000 embert temetett maga alá a hó, és teljes falvak haltak ki az akár 8 méteres hótakaró alatt.

Ez volt a történelem legnagyobb feljegyzett hóvihara, de hiába keresed a túlélők interjúit, a videofelvételeket vagy a szörnyű eseményeket feldolgozó irodalmi műveket. Mindez ugyanis Iránban történt, 1972-ben, amikor a lányok még rövid szoknyákban jártak egyetemre a nagyvárosokban Pahlavi sah uralma alatt, és nyáron a labdarugó válogatott másodszor ünnepelhette magát az Ázsia Kupa győzteseként, a negatív hírek azonban alaposan megszűrve szivárogtak csak az akkor még világi államból.

A sah családjával 1972-ben, egy svájci nyaraláson.

Életkép egy iráni városban, 1972.

Derült égből villámcsapásként érkezett a hóvihar Irán számára február 3-án, hiszen már 3 éve tartott a szárazság, és a kemény telek egyébként sem jellemzőek a 83 milliós országban. (Irán területén több éghajlati öv is egyszerre jelen van, de mindegyikre enyhe tél jellemző, egyedül a Zagrosz medencéiben marad fagypont alatt a téli átlaghőmérséklet.) Így senki nem is volt felkészülve a hatalmas hóviharra. Az emberek olyannyira nem számítottak erre, hogy a The New York Times beszámolója szerint egy amerikai egyetemista lány két társával épp a vihar előtt indult el hegyet mászni Teherán környékén. Mind ők, mind a felkutatásukra indult ötfős csoport eltűnt.

Sielők Iránban, 

Nő a hótakaró.

Az autóutak, vasútvonalak járhatatlanná váltak.

Február 9-ig megállás nélkül esett a hó, az egész ország területén 2-3 méteres takarót képezve, ami az alacsonyabban fekvő részeken elérte a 8 métert is. 1,636,000 négyzetkilométernyi területet fedett be a hó, és 200 falvat borított be teljesen. A szakadatlan hóesés miatt a mentőcsapatok nem tudtak dolgozni, az otthonukban rekedt emberek élelem, víz és gáz nélkül maradtak, mivel a hóvihar megrongálta a közműveket is. Az orvosi segítség sem jutott el a vidéki településekre, ahol influenza és más betegségek súlyosbították a helyzetet. Akik szerencsésen jártak, még azok is három hétig nékülözték az elektromosságot.

A nagy vihar ellehetetlenítette a mentést.

Végül február 9-én elállt a havazás rövid időre, így elindulhattak a mentési munkálatok. A mentőcsapatok helikoptereken közelítették meg azokat a településeket, amelyek már nem is látszottak az őket borító hótakarótól. A mentésben résztvevőknek azonban borzalmas élményekben volt részük: ott, ahol a vihar a legjobban pusztított, gyakorlatilag nem találtak túlélőket, csak holttesteket. Jazd tartományban, Ardakan város közelében fekvő Kakkan és Kumár falvak teljesen kihaltak. Országszerte 6000 embert jelentettek eltűntnek, végiül a hivatalos statisztika 4000 áldozatot ismert el. Teherántól 280 km-re egy betemetett autóban 5 ember holttestét találták meg, miután 5 napot töltöttek a -25 fokos hidegben.

Jazd tartomány, ahol több falu eltűnt.

Ardakan.

Győzött a hó, ami mindent betemetett.

A mentés nem tartott sokáig, mert február 11-én a hóvihar tovább folytatódott. A mentőcsapatoknak is menekülniük kellett, így a magukkal hozott 2 tonna kenyeret és datolyát egyszerűen szétszórták, abban a reményben, hogy valaki majd megtalálja. Sajnos nem így történt.

Érdekes volt? Akkor kérünk egy nagy LIKE-ot!