2014 májusában szem nem maradt szárazon, amikor a törökök kézbe vették a Vatan nevű lapot. Nem tudták végigolvasni Şerif Erginbay költeményét, ami az ország legborzasztóbb bányakatasztrófájának állított emléket.
Fényem kialudt
Kedvesem, ég veled, fényem kialszik,
A barátaim mellettem halottak.
Nem hozok többé szénszagú kenyeret.
Gyermekeim, ég veletek.
Anyám, Apám, bocsássatok meg minden rosszért,
Fényem kialszik, ég veletek.
A bánya nem fölöttem, bennem omlott össze,
Csendjében hallom hangotok, látom arcotok,
Fényem kialszik, elfogy a lélegzetem, tudom.
Lassan eltemetnek a föld sötét szívében.
Fényem kialudt. Most megyek…
Ó, bárcsak tudnátok,
Mennyire hiányoznak a felhők, a fák és az ég.
Fényem kialudt… Ég veletek. Barátaim már elmentek.
Most én is megyek.
Török bányászok társaik sírjánál
2014 május 13-án a török Soma városában a szénbányában robbanás történt, ami 2 km kiterjedésű tüzet okozott a felszín alatt.
600 munkás esett csapdába a mélyben, és közülük legalább 301 halt meg, többségük szénmonoxid mérgezésben. Egy ellenzéki párt épp két héttel korábban kezdeményezett nyomozást a bányában uralkodó veszélyes munkakörülmények miatt.
Fél évvel korábban több száz bányász barikádozta el magát Zonguldak körzetében, hogy sztrájkoljanak helyzetük javításáért. Az itteni szénbányákban több súlyos tragédia történt: 1992-ben több mint 200 bányász vesztette életét metán robbanás miatt, míg 2010-ben sújtólég robbanás ölt meg 30 bányászt.
A sebesültek listáját böngészik a rokonok
A szakértők szerint a bányabalesetek ma már csak egyetlen tényezőtől függnek, ez pedig a pénz.
A biztonságos munkához szükséges technológia és tudás ugyanis már rendelkezésre áll, a kérdés csak az, hogy mindezt egy bányában alkalmazzák-e - összegezte a BBC-nek Alan Baxter az Institute of Materials, Minerals and Mining elnöke. Baxter szerint ezért egy haláleset is túl sok. Kicsit más szemszögből nézi a dolgot Recep Tayyip Erdoğan török államfő, aki szerint a baleset a bányászok "sorsa", és "ilyen balesetek (értsd: 300 halálesettel járó robbanás) mindig történnek".
Erdoğan egy bányában. Néha nehezen találja a szavakat -nyilatkozata miatt több helyen is az autójára rontott a felháborodott lakosság.
Erdoğan relativizálása már csak azért is túlzás, mert a 2014-es Soma bányakatasztrófa a maga 301 hivatalosan elismert áldozatával (egyes becslések szerint inkább 340 körül) már minden idők leggyilkosabb bányakatasztrófáit közelíti meg. Utoljára 1972-ben látott olyan tragédiát a világ, amelyben 400-nál több bányász halt meg. (Wankie, Zimbabwe)
Minden idők leggyilkosabb bányakatasztrófái
Ha az 1 millió tonna szénre jutó haláleseteket vizsgáljuk,Törökország régóta Oroszországgal verseng a második helyért Kína mögött.
1944 és 2014 áprilisa között körülbelül 3000 ember halt meg bányakatasztrófában.
Ha azt is számításba vesszük, hogy a törököknek van a legsilányabb szenük a nagy szénkitermelő országok közül, míg a kínai szén fűtőértéke igen magas, azt az adatot kapjuk, hogy Törökországban kell a legtöbb munkásnak meghalnia egy GigaWatt szénből nyert energiáért.
Csapnivaló szénért küszködnek a törökök.
Az 1 GWh szénből kinyert energiára jutó halálos balesetek száma
| Kína | USA | Törökország | India | |
| 2007 | 0.244 | 0,011 | 6.647 | 0.145 |
| 2008 | 0.198 | 0,010 | 4.971 | 0.170 |
| 2009 | 0.152 | 0,006 | 0.523 | 0.147 |
| 2010 | 0.130 | 0,022 | 18.966 | 0.211 |
| 2011 | 0.097 | 0,009 | 12.331 | 0.134 |
| 2012 | 0.066 | 0,013 | 5.557 | 0.143 |
Bár a szénbányászat állami monopólium, a nyolcvanas években a növekvő energiaéhség nyomására lehetővé tették magántőke bevonását a kitermelésbe. Az úgynevezett "rödövans" szerződésekkel kiszervezhetővé váltak a kitermelés feladatai a privát vállalatok számára. 2000 és 2013 között a magántőke ötszörösére nőtt a szénbányászatban. Az egyik legnagyobb állami vállalat, a Turkish Coal Industries 2014-re gyakorlatilag az összes felszín alatti fejtési munkálatot magáncégeknek adta át. Ez azonban nem hozta el a munkakörülmények javulását, sőt.
A balesetek túlnyomó többsége a magánkézben működő bányákban következik be, és a fizetések itt csak a felét vagy a harmadát érik el az állami irányítás alatt maradt bányák fizetéseinek.
Sebesültet hoznak fel a szénbányából
A statisztikák hátterében az ország növekvő energiaséhsége áll. 2002 és 2012 között Törökország energiaszükséglete 53 százalékkal emelkedett, jóval a nemzetközi átlagot meghaladva. A szén Törökország legfontosabb energiahordozója. 2014-ben, a Soma bányakatasztrófa évében Törökország a 12. legnagyobb szénkitermelő ország volt. A nyolcvanas évektől a szénbányászat háromszorosára duzzadt, a munkakörülmények azonban nem tartottak lépést a növekedéssel. A kitermelő magáncégeknek a kibányászott szénnel arányosan kell fizetniük az államnak, így csak a költségek minimalizálásával tudják jelentősen növelni a hasznukat.
Míg az utóbbi években a nagy széntermelő országokban mind átlagosan 50 százalékkal emelkedett a szén kitermelésének költsége, a Soma szénbányát üzemeltető cég 136 dollárról 24 dollárra vágta vissza egy tonna szén kitermelési költségét.
Ezt a jelentős összeget a munkások bérén és a biztonsági felszereléseken spórolták meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bogyo112 (törölt) 2017.03.22. 12:46:42
hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%BAjt%C3%B3l%C3%A9g
JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2017.03.22. 18:30:02
¿Qué tapas hay? 2017.03.22. 20:13:07
BTW sújtólég: a sújtólég a metán és a levegő robbanóképes elegye, tehát a sújtólég-robbanás az mindig metánrobbanás és viszont.
A lényeghez: Baxter úrnak tökéletesen igaza van, a bányabiztonság mindenek előtt pénzkérdés. Nem véletlen csökkent jelentősen az európai mélyművelésű bányászat volumene, az európai bérek és biztonsági előírások mellett a mélyműveléssel gazdaságosan kitermelhető szénkincs a töredéke a száz évvel ezelőttinek. Kérdés, mit csináljanak a törökök, vegyenek szenet külföldről, vagy várják tátott szájjal az ENSZ-segélyt?
Kína és Oroszország munkabiztonságát nem érdemes európai mércével mérni, e két országban az emberélet sosem volt értékes. Mitől változott volna ez meg? Könnyű Törökországot a kényelmes európai fotelből kiosztani. A törökök valahol Európa széle és a közel-keleti feneketlen iszlám sötétség között egyensúlyoznak. A török társadalom még viszont nem érett arra, hogy posztindusztriális gazdaságot építsen, marad a jó öreg intenzív iparosítás hogy bizonyos cikkekben versenyképes maradhasson Kínával az európai piacon. Ehhez kell az olcsó energia, az olcsó energiahordozó, az olcsó szén. Ebből pont az a pénz nem lesz meg, ami Baxter úr szerint ama tökéletes bányabiztonsághoz szükséges. Az szintén nem tűnik járható útnak, hogy egész Törökország költözzön Németországaba vendégmunkásnak.
A Baxter úr által emlegetett tökéletes bányabiztonságot sem a fogtündér hozta el a fejlett világnak, azt az ipari országoknak saját kárukon, saját bányászai vére árán kellett megtanulnia.
Szintén nem értek egyet itt a privatizációra tett megjegyzésekkel. privatizáció és privatizáció közt is van különbség, ez éppen a rossz példa. Ha az állam a bányajogok magánkézbe adásnál csak a beszedhető bányajövedéket nézi, akkor épp az lesz, ami itt is történt. A privatizációnak itt lehetett volna egy olyan előnyös szerepe, hogy ha az állam nem tudja, vagy nem akarja a (viszonylag) biztonságos bányaművelést megoldani, akkor adja a jogokat magánkézbe olyan kikötésekkel ami a bányabiztonság szempontjából előrehaladást jelent, és ellenőrizze is ezen feltételek betartását. Az állami kezelés nem csodaszer, hány igen súlyos ipari baleset történt állami üzemekben már eddig?
Al 2017.03.27. 18:32:40
gigabursch 2017.03.29. 07:18:49
Al 2017.03.29. 13:47:10
kurtatortenetek 2017.03.29. 20:11:31
kurtatortenetek.blog.hu/2017/03/27/komlo_tortenete
¿Qué tapas hay? 2017.03.29. 22:20:43
Ugyanis minden emberi tevékenységnek kockázata van. Különösen igaz ez a bányászatra, ahol az embereknek olyan környezetben kell dolgozniuk, ahol egyébként semmi keresnivalójuk nem lenne. A biztonságtechnika feladata, hogy a (veszélyes) emberi tevékenységgel járó kockázatot a TÁRSADALMILAG ELFOGADHATÓ SZINTEN tartsa. Egy tevékenység kockázata akkor lehet csak zérus, ha nem végezzük az adott tevékenységet. Minden más esetben ahogy tart a tevékenység kockázata a nullához, úgy tart a tevékenységhez kapcsolódó biztonsági költség a végtelenhez.
Amikor egy tevékenység megkezdése előtt elemzed a kockázatokat, a védelem szintjének és eszközeinek meghatározásához szükség van arra, hogy ezt a bizonyos elfogadható kockázati szintet, illetve a biztonsági célokat megállapítsuk. Nem tudom, hogy a bányabiztonságnál ez hogy van, de az én szakterületemen pl. a biztonsági célok teljesülését évente értékelni kell a nemzeti és a közösségi biztonsági mutatószámok alapján. És itt már belép a halálos balesetek elfogadottsága, ugyanis ezek a biztonsági mutatók a halálos és súlyos balesetek száma a tevékenység természetes teljesítménymutatóira vetítve. És egyik biztonsági mutató sem nulla, csak épp nagyon alacsony szám. Épp ezért ugyanúgy nem fogadható el egy szakembertől az, hogy egy veszélyes tevékenység elfogadható kockázata nulla, mint ahogy nem fogadható el egy politikustól hogy a 300 halott elfogadható kockázatnak minősüljön.
A török állam felelősségét épp ott hangsúlyoztam, hogy ezeket a bizonyos bányabiztonsági követelményeket nem érvényesítette a bányaengedélyesekkel szemben.
Al 2017.03.29. 23:46:12