Ha nem is hoax, de meglehetősen propagandisztikus a Greenpeace és a BAN (Basel Action Network) kommunikációja a veszélyes elektronikus hulladék, közkeletű nevén "e waste" utóéletéről. A fejlett nyugati országok illegálisan szállítják töméntelen mennyiségű elektronikus szemetüket a fejlődő országokba, ahol hatalmas "e szemétdombokon" nincstelen családok guberálnak a tévé, pécé és mobiltelefon kupacokban, miközben nyílt színen égetik a rákkeltő anyagokat. Hamis-e ez a vád? Vagy csak túlzó? Az igazság bonyolultabb...

Tudjuk, hogy évente rengeteg elektronikus hulladék keletkezik. 2014-ben a felmérések szerint 41,8 millió tonna elektronikai eszköz került a szemétbe. Ezeknek elenyésző százalékát hasznpsítják újra hivatalosan, nagy részük illegális szeméttelepeken végzi, ázsiai vagy afrikai városokban. Emiatt jött létre a Bázeli Egyezmény néven ismert nemzetközi szerződés, amely az országokat "fejlett" és "fejlődő" csoportokra osztja, és egyik célja, hogy minimalizlja a "fejlett" országokból a "fejlődő" országokba történő veszélyes hulladék szállítást,  egy kiegészítése pedig egyenesen be is tiltaná. (Ezt eddig még nem ratifikálták.)

A Greenpeace térképe az elektronikus hulladék illegális áramlásáról. A hulladék útját csak Észak-Amerikából és Európából vizsgálja, Ázsia csak célállomásként szerepel, pedig a kontinensnek önmagában is hatalmas belső e szemét forgalma van.

Kína az Egyesült Államok után a második legnagyobb e hulladák előállító volt 2014-ben. A legtöbbet szemetelő európai országok együtt sem közelítik meg a teljesítményét.

Creighton Connolly tanulmánya felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a Bázeli Egyezmény által a "fejlődő" országok közé sorolt, ilyen módon elvileg törvényi védelemre szoruló Szingapúr például nem csak a hulladékszállítók célállomása, hanem egyrészt maga is komoly előállító, másrészt pedig az egyik legkomolyabb csomópont a nemzetközi hulladékkereskedelemben. A legtöbb veszélyes szemét mindössze néhány órát tartózkodik az állam területén, míg újra útra nem kel. 

Josh Lepawsky ésChris McNabb geográfusok kutatásai alapján Szingapúr, Honkong és Dubai piacain is rengeteg használt elektronikai cikk cserél gazdát. Ami Szingapúrt illeti, a HP és a Nokia használteszköz visszavételi programjai tizedannyira hatékonyak, mint az Európai Unió országaiban, akkora kereslet van a használtcikkekre. Persze nem az állam területén belül, mivel a magas GDP-vel bíró Szingapúrban az emberek többnyire új eszközöket használnak, viszont nigériai, sri lankai, indiai, bangladesi, kenyai, kínai, fülöp-szigeteki, vietnámi, indonéziai és malajziai kereslet bőven van a holmira. Sok kereskedő eleve azért utazik Szingapúrba, hogy ezekbe az országokba szállítsa a kiselejtezett elektronikai cikkeket.

Miért kell a kínai babának a kábelek között játszania a szemétdombon? A kérdés jogos. A választ azonban legfeljebb a szülei tudhatják, vagy a fotót jegyző Greenpeace, de ők bővebben nem térnek ki a kép hátterére, csak annyit árulnak el, hogy Guiyu városában készült. A kisbaba feltételezhetően nem gyerekmunkát végez a kábelek között, de az is érdekes, hogy valaki számára jó ötletnek tűnt ide ültetni játszani. Az azonban biztos, hogy zseniális fotóról van szó, ami jól érzékelteti, amiért a Greenpeace és a BAN már az ezredforduló óta kongatja a vészharangot: a fejlődő országokba áramlik nyugatról a veszélyes elektronikus hulladék, durván károsítva a környezetet és az emberek egészségét, megpecsételve a környék lakosainak jövőjét is. A probléma csak annyi, hogy a kampányoknak nem Európára kellene koncentrálniuk, ha hatékonyak akarnak lenni.

A tehenek tényleg a szeméttelepen legelnek? Egy másik híres fotó, amit Kevin McElvaney készített a ghánai Accra külterületén, Agbogbloshiében, a világ állítólag legnagyobb illegális elektronikus szeméttelepén. Azt azonban nem tudjuk meg, hogy a teheneknek mi bajuk van, hogy tényleg kábeleket legelnek-e fű helyett, és hogy amiatt néznek-e ki így.

Precíziós fekete kesztyű poliuretán tenyérrel. 1968 Ft.

A leghíresebb e szeméttelepek a kínai Guiyu és a ghánai Agbogbloshie (Accra külterülete) területén találhatók. Számos kutatás igazolja, hogy az itt "hasznosító" "önkéntesek" komoly egészségkárosodás veszélyének vannak kitéve. Az elektronikai hulladékban található ólom, higany, bárium, bróm, berillium és króm csak néhány a komolyan veszélyes anyagok közül, amelyek idegrendszeri betegségeket, tüdőrákot, bőrproblémákat, krónikus höghurutot és sok más betegséget okozhatnak. 

Egy indiai start up más oldalról közelíti meg a kérdést: az Eco eMarket jutalék fejében vállalja, hogy közvetít elektronikai cégek és újrahasznosítók között. A The Economic Times beszámolója szerint a belföldi szemétközvetítés lehetősége iránt már több nagy cég is érdeklődik. Az E-Steward 2006 óta lát el hasonló missziót, 6 ország területéről gyűjtve az újrahsznosítókat.

Érdekes volt? Akkor kérünk egy nagy LIKE-ot!