Sötétben, víz fölött, dagálykor, levegőben, szélben, esőben, 55 méter magasan, helikopterről.

A kötélpálya ma

és a kezdetekkor

1974-ben adták át Szingapúr egyik legnépszerűbb idegenforgalmi látványosságát, a szingapúri fősziget csücskét és a Sentosa szigetet összekötő kötélpályát, amely útja során keresztülhalad egy felhőkarcolón is, majd a Keppel öböl felett halad tovább, mielőtt a célállomásra, a luxusszállodáiról, golfpályáiról és strandjairól híres Sentosára érne. A legalább 60 méter magasra tervezett kötélpályát 43 kabinnal adták át, majd a népszerűség miatt pár év alatt 51-re emelték a számukat. A csodálatos panorámát biztosító kötélpályán forgattak filmeket, itt rendezték az első tömeges esküvőt, de nemzetközi sportversenyeken és szépségkirálynő választásokon is fontos helyszín volt.

Forgatás 

Készül a Hawaii Five-0

Kis spoiler: az egyik részben egy gonosztevő elvágja a kötélpálya kábelét...

1983-ban a kötélpálya már 9 éve működött sikeresen, bármiféle komolyabb baleset nélkül. Január 29-én este a kabinok megszokott útjukat tették a Faber csúcstól Sentosa irányába, amikor az öblön áthaladt az Eniwetok, egy Panamában bejegyzett olajfúróhajó. A hajó 1981-ben érkezett a Keppel öbölbe, ahol egyszerű teherhajóból partmenti olajfúróhajóvá alakították át. A fúrótoronnyal együtt a magassága 69 méter volt, míg az öböl felett húzódó kötélpálya mindössze 56,5 méter magasan haladt. (A kötélpálya építése folyamán már történt hasonló figyelmeztető eset: 1973-ban az öbölbe érkező Patris nevű hajó teteje érintette a kábelt, de a hajó vezetője hamar észrevette hogy baj van, és azonnal hátramenetbe kapcsolt.)

A helyszín

Ezúttal viszont a probléma nem tűnt fel sem a hajó tisztikarának, sem a kötélpálya működtetőinek. Előbbieknek egyszerűen azért, mert

sem a kapitány, sem az első tiszt nem ismerte az általuk vezetett hajó új magasságát.

Az Eniwetok fúrótornya: szabad szemmel is jól láthatóan magasabb

Ez a tudatlanság egészen este 6 óra 6 percig tartott, amikor is a malajziai Terengganu felé tartó hajó megpróbált a kötélpálya alatt áthaladni. Előzőleg a kapitány, Pekka Erkki Joki a kikötő felé 50,3 méteres magasságot jelentett. A kikötő vezetője a kis magasságkülönbség miatt nem javasolta ezt az útvonalat, a kapitány azonban nem fogadta meg a tanácsot. Az Eniwetok 29-én délben kért egy révkalauzt a kikötő irányító központjától az áthaladáshoz. Itt

nem kérdezték tőlük a hajó magasságát, így nem is mondták.

A révkalauz, Adrian Cajetan Baptista negyed 5-kor érkezett a fedélzetre. Ő sem kérdezte a hajó magasságát, mert kezdetben abban a hitben volt, hogy nem a kábel alatt fognak áthaladni, hanem egy másik útvonalon. Két révkalauzhajó kísérte ki a nyílt tengerre az Eniwetokot: az egyik előlről húzta, a másik pedig hátulról volt hozzákapcsolva, hogy szükség esetén fékezze. A hátsó hajó vontatókötele azonban a tengerbe zuhant, így elvesztette az összeköttetést az olajfúróhajóval. Az Eniwetok így ki volt szolgáltatva annak, hogy a part menti áramlatok a rakparthoz csapják. Baptista ezért bekapcsoltatta a hajó főmotorját, ami így jóval gyorsabban haladt előre az eddiginél.

Mire a kábelek vészes közelségébe értek, már késő volt megállni.

Robert Thomas Mahon, a hajó amerikai első tisztje

A fúrótorony 6 óra 6 perckor érte el a kábelt, amelyen ekkor összesen 15 kabin közlekedett. 6 óra 8 perckor a fékezni nem tudó hajó elvágta a kábelt, és 2 kabin azonnal a tengerbe zuhant. Az egyik üres volt, a másikban viszont öten ültek: ők mind odavesztek. Egy másik kabin a nagy rázkódástól teljesen fejrefordult, és a benne tartózkodó 7 utas közül 3 a tengerbe zuhant. Az áldozatok a következők voltak: egy amerikai mérnök üzlettársával együtt, egy idős házaspár az ápolónőjükkel és egy szingapúri nagymama egy rokonával. A nagymama, Pritam Kaur, 22 hónapos unokáját fogta a kezében, amikor kizuhant a felfordult kabinból. Egy közelben álló hajó matróza ugrott a vízbe, és mentette ki a súlyos fejsérülést szenvedett kisbabát, aki végül csodálatos módon túlélte az 55 méteres zuhanást.

Abdul Latip Jantan, a 26 éves matróz, aki kimentette a 22 hónapos Tasvinder Kaurt.

"Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy az előttünk levő kabin vadul himbálózik. Innen tudtuk, hogy valami baj van."

- emlékezett vissza Jagjit Singh, a csapdába esett 4 másik kabin egyik utasa.

Jagjit Singh 8 évesen élte át a katasztrófát

A szingapúri rendőrség, a tűzoltóság és a katonaság azonnal hozzálátott a mentőakció megtervezéséhez, hiszen a csapdába esett kabinokban 13 utas lebegett ég és föld között, úgy, hogy bármikor leszakadhattak. Először létrát vagy darut akartak használni, de hamar kiderült, hogy egyikből sem áll ilyen magas a rendelkezésükre. A Lee Hsien Loong ezredes vezette csapat végül helikoptereket vezényelt a helyszínre, hogy így mentsék ki az embereket. Attól is tartottak, hogy a megsérült fúrótornyú Eniwetok az erős dagálytól továbbsodródhat ,és további bajokat okozhat, ezért több másik hajó segítségével blokkolták. A szingapúri haditengerészet búvárai közben a mélyben az áldozatok után kutattak.

Lee Hsien Loong ezredes, Szingapúr későbbi miniszterelnöke tervet készít

Érkeznek a búvárok

"Ez volt a legkockázatosabb vállalkozás 11 éves pilóta pályafutásom során, habár korábban is mentettem embereket sziklaszirtekről és más veszélyes helyekről."

- emlékezett vissza Geoff Ledger hadnagy, aki Ausztráliából érkezett Szingapúrba, hogy kiképzéseket tartson a városállam pilótáinak - így keveredett bele a rendkívüli mentőakcióba 27 évesen. Mire a mentés elkezdődött, már besötétedett, eleredt az eső és a szél is fújt, amit tovább súlyosbított a helikopterek rotorja. A pilóták ugyanis a kabinok közvetlen közelébe repültek, hogy a mentőcsapat tagjai kinyithassák a kabinok ajtaját, és magukhoz erősítve egyenként kihozhassák az utasokat.

A nemzetközi mentőcsapat, ausztrál, kínai és indiai segítséggel. Köszepen Geoff Ledger, aki valóságos "nemzeti hős" lett a katasztrófa után. Itt kapta élete első kitüntetését.

Ledger 60 évesen, díszvendégként Szingapúrban. Azt mondta Lee Hsien Loongról, "nem lepte meg, hogy miniszterelnök lett."

A mentőakció hajnalban, 00:45-kor vette kezdetét. Két  Bell 212-es helikopter közelítette meg a kabinokat, 4 fős legénységgel. Az egyik 6 embert mentett ki, akik a kötélpálya szárazföld felett futó részén rekedtek, a másik pedig 7 embert, akik a tenger fölött himbálózva várták a szabadulást. Ledger kereken 3 órán át tartotta gépét az egyik kabin közelében. 3:45-re sikerült mindenkit épségben kihozni. 

Mentőhelikopter a sötétben

Egy sebesültet hoznak

A tragédia után összeállított bizottság megállapította, hogy főként a körülmények szerencsétlen összejátszása okozta a balesetet, de az Eniwetok tulajdonosát, tisztikarát és a révkalauzt is elmarasztalták. Joki és Baptista rövidesen el is hagyták a munkahelyüket. A kikötőből azonnal kitiltották az 52 méternél magasabb hajókat, és új szabályokat vezettek be. A kötélpályán a közlekedés csak hónapok múlva indult újra.

Halijah Manaf, 19 éves túlélő

Hamid Jom: 27 évesen 8 órát várakozott 3 másik utassal együtt, mire le tudták hozni