A kísérletek egy titkos, part közeli szigeten folytak. A tó viszont gondolt egyet, és addig apadt a bázis körül, míg a sziget először félszigetté vált, majd a szárazföld része lett. Így ma már bárki láthatja, hol is fejlesztette a Szovjetunió biológiai fegyvereit.

A szárazföld elnyelte a hajókat is. A szovjet gátépítések következménye.

A Megújulás-sziget rövid pályafutása már pusztán földrajzi okokból is nagyon érdekes. Az Aral tóban fekvő aprócska szigetet Alekszej Butakov fedezte fel 1848-ban, és kezdeben I. Miklós cárról nevezték el. A sziget rövidesen a halászok kedvelt helye lett, közel 100 évig folyt itt intenzív halászat. Az Aral tavat tápláló folyók szovjet szabályozása azonban érdekes fejleményt hozott magával: a sziget mérete egyre növekedni kezdett. 

Ünneplő gyerekek a szigeten.

Isten hozott a szellemvárosban!

Az 1920-as években a szovjet hadvezetés egy jövőben felépítendő, biológiai fegyverek gyártására is alkalmas hadi bázisnak keresett helyet. Először a Bajkál tavon képzelték el a komplexumot, de végül arra a következtetésre jutottak, hogy jobb, ha a titkos létesítmény minél távolabb esik a Szovjetunió külső határaitól. Így esett a választás a Megújulás-szigetre, amely üzbég és kazah terület volt. 

Egy elhagyatott hajó kéménygallérja.

Miután lezárták a szigetet a halászok elől, a hadi létesítmények mellett 1948-ban felhúzták a Barhan laboratóriumot is, amelyet lépfene, himlő, pestis, hullámláz és tularémia alapú vegyi fegyverek kifejlesztésére szenteltek. A Barhan pár éven belül a Szovjetunió Mikrobiológiai Hadviselés Csoportjának egyik legfontosabb központjává vált. A szigeten egy 1500 fő lakosságú várost is felépítettek Kantubek néven, ahol a bázison dolgozók és családjaik laktak. A város hivatalosan természetesen nem létezett, egyike volt a Szovjetunió titkos és zárt településeinek, amelyet a hivatalos dokumentumokban Aralszk 7-nek neveztek. A szigeten épült egy katonai repülőtér is.

Állítólag nem csak állatokon folyt a munka.

Katonák sportolnak a szigeten. Fő az egészség!

Relikvia.

A "klub", itt voltak az esti mozizások.

A Barhan területén kutyákon, majmokon, madarakon és lovakon is folytattak kísérleteket. (Egyes források szerint Sztálin különösen veszélyes női bűnözők számára létesített itt egy tábort, hogy kísérletezzenek rajtuk. A holttestek eltüntetésére krematóriumot is építtetett.) A tudósok visszaemlékezései szerint vezetőik mindig azzal biztatták őket, hogy helyesen cselekszenek, mivel a Nyugat is hasonló gyilkos biológiai fegyvereket gyárt.  A gyilkos vírusokat általában éjszaka engedték a levegőbe, mert a sziget klímája túlságosan is forró volt a számukra. Ilyenkor a kutatók védőfelszerelést húztak, és egy általuk "porszívónak" becézett berendezéssel fújták a porlasztott vírusokat nagy koncentrációban az állatokra. Utána összeszedték a tetemeket és az életben maradt példányokat, majd bevitték őket a laboratóriumba, hogy megvizsgálják a hatást. Azokon az estéken, amikor rossz volt a szélirány, igencsak veszélyes volt a Megújulás-sziget környékén halászni... A lovak állandóan érkeztek a szigetre, tízesével, mivel a kísérletek mellett a vérükre is állandó szükség volt, amit a kórokozók táptalajaként használtak. A bázis kutatói egy ízben 500 majmot vásároltak Afrikából, akiket pár napon belül el is használtak.

A feltételezések szerint 1971-ben innen indult el egy rejtélyes himlő járvány, amit egy a sziget mellett elhajózó biológus kaphatott el elsőként, és amiben 3 ember életét vesztette, százakat helyeztek karanténba és tízezreket oltottak be pánikszerűen.

Sivár táj extrém turistáknak.

Számos hajó rekedt a szárazon.

Az eset különlegessége, hogy ekkor már több mint 10 éve nem volt himlőjárvány a Szovjetunióban, így nagyon valószínű, hogy a levegővel terjedő vírus a Megújulás-szigetről származott, ahol a kísérletek során gyakran juttattak porlasztott vírusokat a levegőbe. Az USA egyébként ekkor már két éve lezárta a biológiai fegyverek gyártását, amit 1972-ben elvileg a szovjetek is megtettek. Ehelyett azonban fokozták a munkát, és egy év múlva egy új központot is létrehoztak a biológiai fegyver gyártásra. A titokzatos himlőjárvány hátteréről az ezredforduló után beszélt először Pjotr Burgaszov, a szovjet biológiaifegyver-program egykori tábornoka.

De történtek más kisebb "balesetek" is a bázis környékén. Leonyid Baszenko szanitéc például 20 éves titoktartási kötelezettsége lejárta után mesélte el azt az esetet, amikor a sziget mellett lékhorgászó helyi halászok megfogtak egy rókát, és megnyúzták. Pár nap múlva már egyikük sem volt életben.

Mi történt itt?

Az egykori bázis részei.

1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után a komplexumot bezárták, a lakosokat pedig pár héten belül kitelepítették. Kantubek szellemvárossá vált. A biológiai fegyverek alapanyagainak lelkiismeretes eltakarítása azonban elmaradt. Az üzbégek amerikai segítséget kértek, hogy az immár független Üzbegisztánhoz tartozó területet biztonságossá tehessék. 2002-ben egy közös üzbég-amerikai expedíció 10 anthrax vírust tároló tartályt talált és semmisített meg az egykori bázis területén.

TÚLÉLŐCSOMAG

...ha veszélyes hulladékba kell nyúlnod

overál, vegyvédelmi kesztyű, arcmaszk, szemöblítő folyadék