"A legnagyobb földi hatalomnak rövid ideig szüksége van erre a szigetre, a közjó érdekében." - hol és mikor hangzott el ez a mondat? És mi lett a vége?

Segítünk: Ben Wyatt dandártábornok mondta Juda Kessibuki törzsfőnöknek 1946-ban, a Bikini-szigeteken. Ezzel sikerült meggyőznie a főnököt és a terület 146 lakóját, hogy hagyják el lakóhelyüket, így szabaddá téve azt a "legnagyobb földi hatalom", azaz az Egyesült Államok kísérleti robbantásai és nukleáris kísérletei számára.

A szigetlakók azóta sem tértek vissza, mert a területek még mindig nem lakhatóak. Több mint 70 éve tart a diaszpóra.

Ben Wyatt dandártábornok, a "legnagyobb földi hatalom" képviselője tárgyal a szigetlakókkal.

Költözködés. A szigetlakók azt hitték, hamarosan visszatérhetnek.

Juda "király" a hadsereg tisztjeivel.

A Marshall-szigetek egy 29 kisebb korall-atollból és 5 nagyobb szigetből álló csoportosulás, melyek két szigetláncba rendeződnek. A Ratak-szigetek 16, a Ralik-szigetek 18 atollból állnak; hosszan, egymással párhuzamosan nyúlnak el. Az atollok alacsonyak, alig emelkednek ki a tengerből. Előfordul, hogy különösen erős vihar idején elárasztja őket a tenger.

A Marshall-szigeteknél élénk volt a hadihajó forgalom, mióta 1944-ben az amerikaiak elfoglalták a területet.

A környék ma a búvárok körében a legnagyobb vízalatti hadihajó múzeumként ismert.

1946 és 1958 között az USA 67 kísérleti robbantást hajtott végre a szigeteken. Ezek közül legismertebb az 1954-es Castle Bravo kódnevű művelet, azaz az első hidrogénbomba robbantás, melynek helyszínén  egy 2000 méter átmérőjű és 75 méter mély kráter maradt. A tűzlabda egy másodpercen belül 7 kilométer átmérőjűre nőtt, a jellegzetes gombafelhő egy percen belül 14 kilométeres magasságot és 11 kilométeres átmérőt ért el, majd tíz perc alatt 40 kilométer magasra emelkedett, átmérője 100 kilométerre nőtt és több mint 360 km/h sebességgel terjedt.

A robbantás. A detonáció olyan hatalmas volt, hogy a mérésére szolgáló műszerek is megsemmisültek.

Egyes források szerint VIP körök biztonságos távolságból megtekinthették némelyik robbantást.

William Blandy altengernagy feleségével és Frank Lory ellentengernaggyal a sikeres robbantást ünnepi. A torta alakja figyelemreméltó...

Daigo Fukuru Maru, azaz a "Szerencsés sárkány" nevű japán halászhajó, amely épp a robbantás idején hajózott el a szigetcsoport közelében. Rádiósa lett a hidrogénbomba első áldozata.

Kuboyama Aikichi, röviddel a halála előtt.

Mivel a tudósok elszámolták magukat, és a robbanás a vártnál jóval nagyobb lett, több sziget lakosságát is ki kellett telepíteni, akik elvileg nem lettek volna érintettek. 

A titkosnak szánt robbantás nyomán keletkezett radioaktív szennyeződés közvetlenül a Marshall-szigetek Rongelap és Utirik atolljain élőket sújtotta, őket csak három nap után telepítették ki, így sokan sugárfertőzést kaptak, ahogy a  Fukuru Maru halászhajó 23 fős legénysége is.

A hetvenes évek végén az Egyesült Államok elkezdte megtisztítani a szigeteket a radioaktív hulladéktól. Körülbelül 4000 katona dolgozott a szigeteken Amerika legnagyobb nukleáris "takarításában".

Védőfelszerelést nem kaptak, sőt, a nagy forróságban csak rövidnadrágot és kalapot viseltek.

Paul Laird, egy teherautó sofőr úgy emlékezett vissza, hogy a plutóniummal szennyezett por vastagon belepte őket munka közben. Amikor azt kérte, hogy legalább egy maszkot hadd kapjon, a feljebbvalója azt felelte, hogy húzza fel az orrára a pólóját. A férfinél pár éven belül rákot diagnosztizáltak.

Tim Snider 20 évesen kezdte meg küldetését a szigeteken. Miután lefilmezték és lefotózták a védőfelszerelésben, vissza kellett azt adnia.

Tim Snider, és kocsija, amivel a radioaktív hulladékot szállította. Mint sok más kollégája, ma ő is daganatos beteg.

Katonák munkában a szigeteken.

Az Enewetak-atollon úgy oldották meg a sugárszennyezett hulladék eltüntetését, hogy a Runit szigeten egy robbanás okozta hatalmas kráterbe hordták, majd a kráter fölé egy szarkofágot emeltek. Ezt csak ideiglenes megoldásnak szánták, míg jobb terv nem születik a rekultivációra.

Azonban a kilencvenes években a Marshall-szigetek függetlenné vált, az USA pedig egyszerűen ráhagyta a szigetek kormányára a szarkofágot a problémával együtt.

A "Runit Dome" névre hallgató betonszarkofág. 

A védőrétegen repedések vannak, a tengerszint emelkedése pedig azt jelzi előre, hogy a sziget néhány éven belül víz alá kerülhet. Ebben az esetben a Runit Dome alatt lévő több ezer tonna radioaktív hulladék a Csendes-Óceánba fog szivárogni. A katasztrófa persze előbb is beköszönhet, ha például egy tájfun megrongálja az építményt.

A kihalt sziget

A kitelepített lakosok többször is megkísérelték a visszatérést, de a mérések kimutatták, hogy az érintett szigetek még mindig nem biztonságosak.

Elhagyott traktor

Zöldségek, gyümölcsök: kísérleti ültetvényen vizsgálják, hogy még mindig sugárszennyezettek-e.