Éveken keresztül figyelte a világ, ahogy az új aranyláz bűvöletében illegális aranybányászok tízezrei lepik el Latin-Amerika esőerdőit. Mára a drogbárók is beszálltak a buliba, és velük együtt érkezett minden rossz: emberrablás, kizsákmányolás, gyerekmunka, szexrabszolgaság, pénzmosás.

Piszkos munka.

Évente 30 tonna higannyal küldik meg az Amazonas-medence tavait és folyóit az illegális aranybányászok - és ezen már az sem segít, hogy az arany ára pillanatnyilag nem emelkedik. Úgy tűnik, nincs visszaút: az őserdőt néhány év alatt elfoglalták a bűnbandák. Egy jelentés szerint ma már nem csak a latin-amerikai maffiacsoportok, hanem az olasz Ndrangheta, a mexiói Sinaloa Cartel, sőt, az orosz és a kínai maffia is piszkos aranyban utazik: hiszen a kereslet egyre nő,

a Föld aranykészletének háromnegyed részét pedig már kitermelte az emberiség. Most megy a harc a maradékért.

Drog és arany: a két üzletág szorosan összefonódik.

Peruban a rendőrség az utóbbi években számos kvázi városkát kényszerült felrobbantani, amelyek az őserdőben kiépített illegális aranymosó helyek körül alakultak ki. Így próbáltak véget vetni a hatalmas méreteket öltő új aranyláznak: a délnyugati Madre de Dios régióban ekkor már 50 ezer "önkéntes" bányász tevékenykedett. (Peru teljes területén már több mint félmillió.) A nincstelen bányászok - többnyire inkák - foggal-körömmel ragaszkodtak a munkájukhoz, és

azt üzenték a kormánynak, hogy ha fel akarják számolni a telepeket, hullazsákokat és koporsókat is hozzanak magukkal, mert élve nem hagyják ott az aranyat.

Rendőrök robbantanak fel egy illegális telepet.

Mindent meg kell semmisíteni, különben a bányászok visszatérnek.

A helyzet azóta tovább bonyolódott. Egyrészt a helyi elit is megfertőződött a "lázzal", tisztviselők, ügyészek saját aknákat tartottak fenn, hogy ne maradjanak ki a nagy üzletből. Másrészt a legálisan működő, nagyobb bányák egy része is elkezdte felvásárolni az illegális bányászok aranyát, ki jó-, ki rosszhiszeműen. Legnagyobb baj azonban az, hogy a szervezett bűnözés elkezdte a hatalma alá hajtani az alulról szerveződő kis kolóniákat.

Peru exportcikkei. Bányászat nélkül elveszne az ország.

Az illegális bányászat szinte exponenciálisan növekszik az országban.

Kolumbiában odáig fajult a helyzet, hogy egy korábbi AUC (Autodefensas Unidas de Colombia - illegális, félkatonai szervezet, amely drogkereskedelemmel is foglalkozik ) vezető felesége

Sur de Bolívarban 1500 fős bányát tart fenn, aminek dolgozói csak fegyveres kísérettel hagyhatják el a telepet.

Míg a drogkereskedelem Peruban már csak 1 milliárd dolláros üzlet, az illegális aranybányászat kétszer annyit is hozhat évente. Hasonló a helyzet Kolumbiában is.

A piszkos arany arányai a latin-amerikai országok bányászatában

 Kolumbiában a becslések szerint 3600 és 6000 között mozog az illegális bányák száma. Peruban 120 vállalat foglalkozik aranykereskedelemmel, ezeknek a fele ellen indult már eljárás illegálisan bányászott arany felvásárlása és áruba bocsátása miatt. Az elit érintettségét mutatja az a tény, hogy

2011-ben a korábbi bánya- és energiaügyi miniszter vállalata 901 millió dollár értékben exportált piszkos aranyat az Egyesült Államokba.

Izgalmas számok.

Az érintett országokban gyakran jellemző, hogy rossz anyagi helyzetű emberek egyszerűen eladják a rokonaikat az illegális bányáknak, ahol az emberi áruknak védőruházat és -felszerelés nélkül kell kockázatos körülmények között "ledolgozniuk" azt a pénzt, amit áruba bocsátójuk kapott értük. Bolíviában az illegális bányászatban dolgozó 45000 ember harmada kiskorú. Rolando Villena ombudsman szerint a Potosí bányászrégióban már 3 és 7 dollár között lehetett gyerekeket vásárolni 2011-ben.

A fekete bányászat nem csak a bányászoknak ad "munkát", a kolóniákhoz mindig társul a "szolgáltató szektor" is.

Egy 16 éves perui tínédzser elmesélte a Verité nevű, szervezett bűnözés ellen küzdő civil szervezetnek, hogyan csalta tőrbe az unokatestvére egy illegális aranybányába hívva őt, ahová a fiú jó kereset reményében utazott, ám

megérkezve azzal kellett szembesülnie, hogy egyszerűen eladták.

90 napig kellett dolgoznia. Törmelékkel teli tartályokat kellett cipelnie, de még cipőt sem kapott. Amikor maláriás lett, semmiféle orvosi kezelést nem kapott, csak a munkatársai gondoskodása tartotta életben. A betegeskedés miatt további 8 hónapot kellett lehúznia, míg végül 10 gramm arannyal kifizették. Mivel a felvásárló is becsapta, a keresete az utólagos orvosi kezelésere sem volt elég.

Sebhely az esőerdőn.

Nem lehet mondani, hogy ne látszana a munkájuk eredménye. 2 hónap gyümölcse a Madre de Dios régióban: szemmel láthatóan fogy az erdő.

Az illegális bányászat súlyosan szennyezi a környezetet a munkához használt higannyal és ciánnal.

Pusztulás az aranyláz nyomában.

Peruban naponta 5-10 hektárnyi területet pusztítanak ki a védett esőerdőkből a piszkos aranyért.

 A vízbe belemosott veszélyes anyagok hatása még 400 km-el lejjebb is károsítja a halak és az emberek szervezetét. A higany például mberekben idegi problémákat okozhat, károsíthatja a csontvelőt és terméketlenséget is okozhat. Peru érintett régióiban már most a lakosok 78 százalékának veszélyesen mennyiségű higany halmozódott fel a szervezetében.